Szimbólumok lexikona

Előszó

"Szimbólum" szavunk a szim - "össze" - előtagból és a ballein - "dobni" - igéből alkotott görög szimballo származéka. "Jelképezni", vagyis "szimbolizálni" ezek szerint annyi mint "összedobni" legalább két dolgot, hogy homogén egységet alkossanak. Az egyik dolog elvont minőség, mint például a becsület, az áldozat, az örökkévalóság vagy a szerelem; a másik konkrétum vagy képi ábrázolás.
A metafora és az analógia, hasonlóan a jelképhez, ugyancsak legalább két dolgot kapcsol össze, de a szimbólumtól eltérően megmarad a beszéd síkján. Szintén a beszédre korlátozódik az allegória és a parabola, még ha alkalmaznak is jelképeket. Ezekben az esetekben a tárgyak és képes értelmük nem olvad össze az érzéki felfogás szintjén.
Minden jelképben egy társadalmi szerződés tükröződik. A történelem, a kulturális örökség adja az értelmét, amelyet csak egy történelmi változás, a társadalmi szerződéseket felbontó és újrarajzoló kulturális forradalom változtathatna meg. A szimbólumok közkincset, köztulajdont jelentenek. A jelképek természetét interiorizáló freudi és jungi elemzésekkel ellentétben mi továbbra is ragaszkodunk a jelkép kulturálisan meghatározott és elfogadott értelméhez.
Két fő forrása van a szimbólumoknak: a mitológia és a vallás, amelyeknek kölcsönös kapcsolatai nem szorulnak magyarázatra. Mind a két esetben a közösség tagjainak összetartására hivatott, megosztott hiedelmek tartományában járunk, ahol a közösségi kommunikáció a jelképek többé-kevésbé korlátozott használatával történik.
A Szimbólumok lexikona a nyugati szimbólumok elemzése. Nem áll szándékunkban, hogy a Nyugatot mereven körülhatároljuk mint földrajzi és kulturális területet. Például két okból vettük be a nyugati jelképeket továbbvivő iszlámot: az iszlám a VIII. század óta folyamatosan jelen van az európai kontinensen; továbbá az iszlámnak és a kereszténységnek gyakran vannak közös gyökerei a judaizmusban. Szerepel elemzéseinkben Egyiptom és - kisebb mértékben - Mezopotámia is, mert innen ered számos nyugati jelkép, köztük a szív, sőt maga a kereszt is.
Ha már a vallásoknál tartunk, elismerjük, hogy a hívő ember elutasíthatja a szimbolikus elemzés érvényességét. A katolikusok azt hiszik, hogy az áldozati kenyér és bor nem jelképesen, hanem valóságosan is átváltozik Krisztus testévé és vérévé. A muzulmán ember azt hiszi, hogy a fátylat Allah parancsára kell viselni, és nem a nemek megkülönböztetésére szolgál. Minden tiszteletünk a hívő embereké, de mi maradunk az analitikus megközelítésnél. Vissza