Szimbólumok, jelek, mítoszok

Előszó

Ha abból az általános elképzelésből indulunk ki, hogy a szimbólum fogalma kizárólagos helyet foglal el egy hivalkodóan díszes birodalomban, ahol időnként meglátogatja néhány a középkori művészetek és Stéphan Mallarmé költészete iránt érdeklődő ember, akkor ez nagy tévedés, mivel minden ember, anélkül hogy tudná, oly módon használja a szimbolizmust, ahogy Moliere művében Jourdain úr beszélt, hiszen annak minden szava szimbolikus. Ahogy Arisztotelész fogalmazott: amelyik kutya ugat, az nem harap.
Tehát nincs szó különleges vagy alkalomszerű módszerről, sokkal inkább mindennapos gyakorlatról, amelyben a szimbolizmus feladata valamiféle olyan gondolat kifejezésén nyugszik, amely mindenki számára hozzáférhető.
A szimbólum etimológiailag a görög sambellin - együvé kapcsolni szóból ered. A sumbalon eredetileg egy ismertetőjel, két részre vágott tárgy volt, amelyek egymáshoz való közelítése lehetővé tette a tulajdon számára, hogy mindkét részt megismerje, hogy azok mint két testvér közel kerüljenek egymáshoz, és eszerint üdvözöljék egymást, jóllehet korábban soha nem találkoztak.
Ebben az értelemben a szimbólum egyfajta összekötő elementum, mégpedig a közvetítés és analógia nagyszerű lehetőségeivel. Egyesülnek az ellentétek, minek folytán csökken az ellenállás. Részvétele nélkül semmit sem lehet megérteni és semmit sem lehet közölni. A logika függvénye, mivel az ekvivalencia elképzelésére hivatkozik, és maga a matematika saját számaival egyetemben csupán szimbólumokban jut kifejezésre. Mindenekelőtt az élet a legtermékenyebb forrása ezeknek az eljárásoknak és egyben azok legrégebbi használója is. Ezek az eljárások az életben megnyilvánultak, már amikor az ősember kimondta az első szót. Vissza

Fülszöveg

A szimbólum etimológiailag a görög sambellin - együvé kapcsolni szóból ered. A sumbalon eredetileg egy ismertetőjel, két részre vágott tárgy volt, amelyek egymáshoz való közelítése lehetővé tette a tulajdonos számára, hogy mindkét részt megismerje, hogy azok, mint két testvér közel kerüljenek egymáshoz, és eszerint üdvözöljék egymást, jóllehet korábban soha nem találkoztak.
Ebben az értelemben a szimbólum egyfajta összekötő elementum, mégpedig a közvetítés és az analógia nagyszerű lehetőségeivel. Egyesülnek az ellentétek, minek folytán csökken az ellenállás. Részvétele nélkül semmit sem lehet megérteni és semmit sem lehet közölni. A logika függvénye, mivel az ekvivalencia elképzelésére hivatkozik, és maga a matematika saját számaival egyetemben csupán szimbólumokban jut kifejezésre.
A szimbólumok, jelek egyfajta kifejező erői úgy a pszichében zajló folyamatoknak - legyen az betegség, változás vagy éppen egy új lehetőség feltűnése -, mint az emberi élet során történő beavatási - önbeavatási stációknak is, legyen az álmokban közölve, vagy történjen spontán felismerés által.
A szimbólumok segítenek megismerni önmagunkat és a minket körülvevő világban zajló folyamatok mögött saját mítoszunkat, helyünket és utunkat tudatosítani. C. G. Jung ezt az alábbi módon fogalmazza meg: „A szimbólumok nem csak a történelem és a kultúra egyszerű irányjelzői, hanem eszközök is az emberek számára, hogy minél jobban megérthessék önmagukat." Vissza