Szimbólumképzés a gyermekkorban

Fülszöveg

"... a gyermekit mint a világ megélésének viszonylag sablonmentes módját a mi korunk kezdte ismerni és becsülni. Mi tanultuk meg szeretni és érteni Chagall és Picasso képeit, mi éreztünk rá Proust és Cocteau gyermekszobájának nosztalgikus, lírai levegőjére. Mi kaptunk kedvet arra, hogy odafigyeljünk gyermekeinkre, hátunkon hordozzuk őket, mint az indián anyák, mi próbáljuk megérteni zaklatottságukat, kutatni furcsa okoskodásuk jelentését. Felismertük ezzel azt is, hogy a gyerekek élményvilága a valóság egyik érvényes feldolgozása, elfogadtuk az öntörvényű gyermeki létet mint a látványnak egyik lehetőségét, mint az esztétikumnak egyik forrását.
Jean Piaget vizsgálódásai mindenekelőtt a gyermeki gondolkodást tárják fel azzal a - ma már közhelynek látszó, de a húszak években, Piaget fellépésekor eredeti és nehezen elfogadott - feltevéssel, hogy a gyermek gondolkodása, ítéletalkotása minőségileg más, mint a felnőtté, nemcsak ismeretanyagban kevesebb, nemcsak hiányosabb, hanem más-más a menete, más a szekezete, másféle érvényességi igényt képvisel. Ezt a jelenségkört, ennek a minőségrendnek a fejlődését követte nyomon Piaget.
A szimbólumképzés az a munkája, amely a játék és utánzás elemzésével talán legtöbbet mond a sajátosan gyermekiről, a belső szemléleti kép és a képzet vizsgálata pedig bepillantást enged a gyermeklélektan anyagából kibontott Piaget-féle ismereteelméletbe..." Vissza