Szimba

Fülszöveg

Részlet a könyvből: Messze, messze Délen, ahol a nagy homoksivatag és a sötét őserdő övezte kék hegység találkozik, élt egyszer a kis Szimba. Ha látni akarnátok őt, kedves gyerekek, először is a megfelelő vonatra kellene felszállnotok. Néhány napon és éjjelen át déli irányba utaznátok. Ott delel a nap és onnan süt ide hozzánk mindennap déli tizenkét órakor. Végül a tengerhez érkeznétek. Ott aztán meg kellene keresnetek azt a hajót, amelyik a hatalmas víztömeget átszeli és elúszik egészen az Afrika nevezetű földrész partjaihoz. De még akkor sem érnétek célhoz: előbb át kellene vágnotok a Szaharán - az is olyan hatalmas tengerféle, csakhogy víz helyett homokkal van tele. Ott aztán végre megláthatnátok a kicsi Szimbát. Csakhogy az a hely nagyon messze van ám tőlünk. Olyan messze, hogy csak kevés embernek sikerült oda eljutnia. Csak a vándormadarak - mint például a fecske meg a gólya - repülnek el oda minden évben nagy csapatokban, amikor beköszönt az ősz, és hegyeken, tengereken át vonulnak, túl a Szaharán, oda, ahol a nagy homoksivatag végződik, majd leszállnak a magas fűvel borított afrikai puszták vidékén. Ott a legkisebb a távolság a Föld és a Nap között. Olyan kicsi, hogy a levegő napközben reszket a forróságtól. Mindenfelől felhangzik a kabóca egyhangú éneke, és ez a mi szöcskénk ciripelésére emlékeztet. De különben a kabóca külseje egészen más, mint a szöcskéé, és az ottani fák is mások, mint az itteniek. A legmagasabb fajtát akáciának hívják és ez a fa olyan, mintha valaki laposra nyírta volna a koronáját. Persze még sok más növény és egyéb élőlény is található azon a vidéken, de egyik sem hasonlít közülük az itthoniakhoz. Vissza