Szilveszter

Fülszöveg

A Volt egyszer egy színház igaz történet, melyet az író személyes emlékekből, átélt eseményekből formált meg, a "tündéri szatíra" eszközeivel, mély öniróniával és megindítóan bensőséges lírával. A mű egy fogolytáborban szerveződő színház regénye. Ennek a különös színháznak a színészei közt akadt vidéki ripacs, színpadon még nem szerepelt akadémista, hivatásos katonatiszt, suszter, építészmérnök. Mindenki ősi vágyát valósította meg, amit a kinti világban nem tehetett: sikert aratott "a világot jelentő deszkákon".
A Szilveszter egy rákkutató orvos és egy fiatal színésznő szerelmét idézi fel. Jeszeni András, a jónevű orvostudós a saját kutatásairól tartja székfoglaló előadását az Akadémia Duna-parti termében, s miközben eredményeiről és hipotéziseiről beszámol, felnyílik előtte házasságának múltja, a fellobbanó szerelemmel, a kedves halált-hozó betegségének első jeleivel, a betegség felismerése után kötött házasság boldog és szorongásos napjaival, a színésznő hősies színpadi teljesítményeivel s végül is a feladott élet tragikumával.
A Fiú-ban régi és a valóságban mindig újrateremtődő alaphelyzetet ír meg Gyárfás Miklós: az öregedő férfi (az ötvennyolc éves Frigyes Károly) és a nála sokkal fiatalabb nő (a harmincéves Kovács Mari) szerelmét. Frigyes Károly író, színpadi szerző és főiskolai tanár, Kovács Mari - a tanítványa - tehetséges színésznő. A történet Gyárfás iróniájának és életismeretének köszönhetően nem válik sablonossá, a régi alapképletből eleven, életszerű regény bontakozik ki. S az önvizsgálat, a megújulási vágy s a feljutás a művészi lehetőségek magasbb szintjére - olyan eredmények a férfi életében, melyek akkor is értelmessé teszik a szerelmet, ha az bizonyos pillanatokban már-már reménytelennek látszik. Vissza