Szili kút, szanyi kút

Előszó

25 éve egy rábaközi kis falu, Farád óvónője vagyok, emellett több mint 10 éve foglalkozom Szil és Szany községekben a hagyományőrző néptánc együttes utánpótlás nevelésével, kezdetben szakköri szinten, 6 éve pedig az alapfokú művészetoktatás keretein belül. Néptánc pedagógusként sokféle életkorú közösséggel találkozom: óvodásokkal, általános iskolásokkal, középiskolásokkal, felnőttekkel. Ezek a közösségek eltérő szervezeti keretben, de ugyanazt a tartalmat próbálják elsajátítani, gyakorolni, a magyar paraszti kultúra komplex egységéből: a néptáncot. Szeretném, hogy minél több gyerek megismerkedhessen hagyományaival, életkorának megfelelően. Az utánpótlás nevelésében számomra a legfontosabb, hogy az óvodás, kisiskoláskorú gyermek megismerje és ifjúként is szeresse, magáénak érezze a hagyományokat, cselekvő, aktív tagként lépjen a hagyományőrző együttesbe majd felnőttként is számíthasson munkájára a közösség. Óvónőként már évek óta dolgozom a komplex tartalmakkal, vegyes életkorú csoportban. A témát és az időkeretet a természet változásai, és az ünnepkörök adják, melyekben nagyon szépen megtalálják a helyüket a különböző fejlesztési területek és tapasztalatszerzési lehetőségek, a matematikától a vizuális nevelésig. Néptánc pedagógusként minden alkalmat megragadok a néphagyomány különböző területeinek bemutatására, megismertetésére, mert ott életszerűen a helyén lehet játék közben a tánc, mondóka, népi játék. A gyerekből a zene azonnal mozgást csal elő, így könnyű őket motiválni, fejleszteni. A különböző tárgyalkotási alkalmak állandó kísérője a zene, az ének. A mese a mindennapok része, elsősorban a délutáni pihenés előtt. A délelőtt folyamán kérésre, vagy a témához kapcsolódóan is van rá alkalom. A gyerekek meglepően gyorsan magukévá teszik a mese nyelvezetét, állandó szófordulatait. Vissza