Platon

Tartalom

Bevezetés. A dolgozat czélja és a Platonnal foglalkozó irodalom. 7. - Azok a tudósok, a kik Platon fejlődését akarják megállapítani és a fejlődés szempontjából csoportosítani a dialogusokat. Ennek az eljárásmódnak erőszakos volta. 8. - Schleiermacher, Suckow, Teichmüller. 8. - A platonikus rendszert keresők: K. F. Hermann, Lutoslawsky, Cohen, Natorp. 9. - Hiányaik. Schöne, Schaarschmidt. Ide tartozik a mai ismerettani iskoola is, a mely keresi a kantianismus kapcsolatait a platonismussal. 13. - A marburgiak. Cohen, Natorp, Hartmann, Kilb, Riehl, Ueberweg, Uphes stb. 17. - A stilometriai vizsgálatok. 20. - Campbell, Ritter, Peipers, Droste. 21. - Roeper, Sieberth, Hoefer, Dittenberger. 24. - Lutoslawsky 25. - E módszer hiányai. 29. - E dolgozat főczélja mindezekkel szemben az volt, hogy saját magából értse meg Platont, a forma és tartalom párhuzamosságának vizsgálata által. 32. - E czélból a formát akarjuk analyzálni. A dialogus forma keletkezése és a platonikus gondolkodás. 34.
I. Gondolkodás és világ kettéválasztása. 39. - Érzékelésből származó és gondolkozásból származó elemek fölbonthatatlan közössége a művészi alkotásban. A művészi forma megoldja a világ és gondolkodás viszonyának kérdését, tehát kizárja e kérdésföltevés lehetőségét. 39. - Platon formája nem oldja meg. Platon szerint a művészeti kettősség, a mely az érzékelésben nyilvánul, azonos azzal, mikor valaki a szépség után vágyódik. Mindkét kettősség megoldhatatlan. 41. - A dialógus mint művészi forma tehát nem egységhez vezető. 48. - A dialógus forma analysise megmutatja, hogy magában a formában összebékíthetetlenül el vannak választva egymástól gondolkodás és világ. 49.
II. A gondolkodás formáinak tana. 52. - A Parmenides veti föl tudatosan a világ és gondolkodás viszonyának kérdését. 52. - Eredménye, hogy se a tapasztalás függetlenül a gondolkodástól, se a gondolkodás függetlenül a tapasztalástól nem létező. 54. - A létezés és nemlétezés fogalmát azután a Philebos tisztázza. 55. - Egyedüli létező a forma, ez pedig csak két ellenkező tartalom egymással való érintkezéséből keletkezik. 58. - A Symposion hasonlata Erosról. 59. - Se a gondolkodás nincs tapasztalás nélkül, se a tapasztalás gondolkodás nélkül, mert csak akkor vannak, ha formájuk van, az pedig csak akkor van
,ha egymásnak határt, azaz formát adnak. 61. - A gondolkozás olyan viszonyban van tehát a világgal, hogy formáit a tapasztalás határozza meg. Csak azok a gondolkozási formák igazak, a melyek így jönnek létre. 63-70. - A gondolkodási formák ezen tanát dialektikus logikának nevezzük. A dialektikus logika formáinak sajátságai. 71. - Különbözik a formális és a transcendentalis logikától. 74. - Nem absolutak, hanem relativek, mint a gondolkodás összes formái általában. 76. - Thaeitetos, Menon, Eythydemos, Sophistes, Politikos. 78-85. - A dialektikus gondolkozás formáival sohasem lehet egységes, kétségtelen eredményhez jutni. 85. - A gondolkozási formákat így az teszi tökéletlenné, hogy, az érzéki világban
élünk. Mihelyt kijutunk az érzéki világból, tökéletesség válnak. 91. - Az ideák világában intuitíve látunk. Az érzéki világban az intuitív igazságot alkalmazni kell a tapasztalatra és ez lehetetlen ellentmondások nélkül de a bizonyítás sohasem az igazság érvényét akarja
megállapítani, mert azt már intuitive tudjuk, hanem az igazságot igazolni akarja a tapasztalaton. 92. - A gondolkozás formái, melyben tehát az ember maga gondolkozik, mindig dialektikusak. A. dialógus két személyisége csak érzéki kifejezése annak a kettősségnek, melyet az ember saját maga gondolkodásán belül érez. V. ö.Theaitetos. 190. 93.- A platonikus dialógus tehát részben intellectualis dialektika kifejezési formája. 96. -
Épen ezért egy centrumu, nem úgy, mint a drámai dialektika kifejezése. 97-102. - Az intellectualis conflictus érzéki ábrázolása és tragikus megoldása Sokrates halálával. 103.
III. Az érzékelés formáinak tana. 104. - Phaidon. Intellectualis conflictusnak azonban nem szabad tragikusan megoldódni. 104. - Az érzékelés formái úgy alakulnak, hogy a conflictus, a dialektika, megoldható legyen. 108. - Az elvonás teszi ezt lehetővé. A Sympoision és a Lysis. 108. - Az érzéki világ helyettesíthető egy elvont világgal a gondolkodásban ; s a világ végül az érzékelőtől függ, a szépség a vágyakozótól. 110. - Igy az intellectualis tragédia megoldásaképen nem a gondolkozónak kell visszalépni a világtól, mint Sokrates, hanem a világnak és szépségnek kell legyőzetni a gondolkodás és vágyódás által. 112. - Ennek a tragédiának kifejezése Alkibiades köszöntőjében. 117. - Más megoldások : Ibsen, Ha mi halottak fölébredünk és G. Hauptmann, Und Pippa tanzt. 119.- A világ formái tehát teljesen a gondolkozástól függenek, s így a gondolkozás szabadon alakíthatja, megalkothatja is őket. 121. - Timaios, Kritias. Platón egészen önkénye,tsen bánik a világ formáival. 122. - Ugyanezt az önkényességet látjuk Shakespeare és Goethe fejlődésének és végén is. 126. - A vihar. 126. - A Faust Helena jelenetei. 129.
IV. Az érzékelés formái a platonikus művészetben. 132. - A belső élménylátás. A között, a mit elgondolunk és a között, a mit átélünk nincs különbség. 132. - A sors csak az átélőtől függ, Sokrates. 132. - Az elgondolás világa. 99. - Az érzékelés világát az elgondolás világával kell helyettesíteni. 138. - Az érzék dolgok fogalmi látása. 140. - A fogalmi művészi ábrázolás sajátságai. 108. - 1. Elvont, tehát minden lehetséges eseteket magába foglal; 2. gazdagabb egyes speciális vonásokban mégis, mint a reális ábrázolás 3. nem tud ábrázolni történést és 4. nem tud több centrumúságot. 151. - A történéstelenség, A dialogusok kezdő jelenetei. 153. - Phaidros, Lysis, Charmides, Protagoras. 156. - Symposion és a Coena Trimalchionis. 160. - Az elvontság. A szereplő személye fogalmi volta. 162. - Reálisan megtörtént eseményei élmények fogalmi ábrázolása. 165. - Phaidros. 165.- Theaitetos. 167. - Az egycentrumúság. 173. - A humor. 175. - Charmides, Symposion, Phaidon. 176. - Enyelgés, kedveskedés. 178. - A specifikus jegye gazdagsága. 182. - E négy sajátság egyesítése és fogalmi művészet. 194. - Uj tormái a kifejezésnek
A mese. 197. - A mythos. 199. - A Phaidros, Politeia mythosa. - Az élet és az álom. 200.
V. Összefoglalás. 207. - A dialógus definitiója 207. - A dialógus egyesit magában gondolkozási és érzéki elemeket. Gondolkodási elemei dialektikusak, érzék elemei fogalmiak, vagy platonikusak. 208. - A forma szorosan összefügg Platón gondolkozásának fejlődésével. 208. - Fejlődése végén Platón utat nyit a mysticismusnak, a mely folytatása gondolkodásának. 211. - Ő maga azonban nem mystikus. 211. - A mi mi benne mystikusnak látszik, az vagy a föntiek szerint magyarázható, vagy tökéletesen érthetővé lesz, mihelyst pontosan fogjuk ismerni a VI. és V-ik századbeli Athént, melyben Platón gondolkodása gyökeredzik
212. - Befejezés. 216.

Témakörök