Kiknek bor lelkök

Előszó

1554 márciusában, Kolozsvárott, Hoffgreff György nyomdájában megjelenik az első megszerkesztett magyar nyelvű verseskötet, Tinódi Sebestyén Cronica című munkája. A mű "minden rendbeli tudós olvasó jámboroknak" szóló ajánlásának elején Tinódi a következőképpen fogalmaz:
"Ez jelönvaló könyvecskét szörzeni nem egyébért gondolám, hanem hogy az hadakozó, bajvívó, várak-várasok rontó és várban szorult magyar vitézöknek lenne tanúság üdvességes, tisztösségös megmaradásokra, az pogán ellenségnek mi módon ellene állhassanak és hadakozjanak, mert mint illik lélök szerént az ördöggel, testtel és ez világgal korosként az jó körösztyénnek hadakozni, úgyan ez világ szerént és az pogán ellenséggel illik tusakodni, ellene állani, örök életöt nyerni. Lám, az hadakozás, emböröldöklés régön kezdetött, még Ádám atyánk idejében, mikor az első két fia egyik az másikat, Kaim Ábelt megölte. Azulta fogva menni számtalan sok csudák, hadak, öldöklésök löttenek, az krónikában bölcsek azt mind beírták. Én azt meggondolván, és látván ez szegín Magyarországban mely csuda veszödelmes hadak kezdének lennie, ezöknek megírására, hogy ki lenne végemléközet, senkit nem hallhaték. Mindezök meggondolván, és uraimnak, barátimnak erre való intésöket gyakorta hallván, készöríttetém én magamat ez szegín eszömmel ezöknek gondviselésére foglalnom, és ez egynéhány históriát megírnom, öszveszednöm, és az községnek kiadnom, ki lenne az több krónikák között végemléközet, kinek munkájába sokat fáradtam, futostam, tudakoztam, sokat és költöttem." Vissza