Előszó
A dunántúli református egyházkerület lelkészei a harmadik igehirdetés kötettel jelentkeznek. Ez a kötet a Zsoltárok könyvét dolgozza fel igehirdetésekben, az újszövetségi Lukács evangéliuma teljes magyarázata után most egy ószövetségi tanítói könyv alapján elhangzott igehirdetéseket tartalmaz ez a kiadvány!
Lábunk előtt mécses az Isten Igéje (Zsolt 119,105), amely kifejezi azt, hogy a Zsoltárok könyve, mint Isten Igéje irányt mutat a sötétben, de vár arra, hogy felragyogjon a naptámadat, azaz Krisztus (Lk 1,78); Isten Igéje csodálatos mécses, de ez nem azt jelenti, hogy mindent tudunk Istenről, az Ige ismeretében sem birtokoljuk az Istent, hiszen a mécses eligazít a vaksötétben, de a ragyogásért újra és újra könyörögnünk kell. Ez alázatra int. A Zsoltárok könyve látja a mécsest, és könyörög a teljes világosságért.
1.
Ezzel a kötettel, mint az Ige egyházának lelkipásztorai kifejezzük, hogy „hiszünk az igehirdetésben"!
Hiszünk abban, hogy Isten Igéjének hirdetése Isten beszéde a Szentlélek által, mert miközben egy szentírási könyv alapigéje (textusa) által magyarázzuk, kifejtjük és alkalmazzuk az Igét, azonközben megtörténik a csoda, hogy a bibliai holt betű megelevenedik, és a gyarló emberi beszéd Isten üzenetének eszközévé lesz.
Ez a csoda akkor történik, és csakis akkor, ha az igehirdető küzd, szenved az Igével, könyörög a benne rejlő aktuális üzenetért, ugyanakkor az igehallgató vele együtt, szentlelkes figyelmével, az elhangzás pillanatában ugyanezt teszi.
Minden elhangzott igehirdetés egyetlen és megismételhetetlen, hiszen az Ige, igehirdető, gyülekezet, körülmények (szituáció) összefüggései is egyetlenek. Ez a prédikáció eredetisége. Az igehirdetésben az Úr egészen konkrétan, ott és akkor akar szólni, egykor lejegyzett Igéje alapján.
Vissza