Borbarát 2006. ősz

Előszó

Részlet:
"Fényszövés
Ha valamely birtok vagy táj egyéniségét egyetlen ízben, egyetlen borban akarjuk megragadni, olyan hibát követünk el, mint amikor felebarátunk egyéniségét egy magányos fényképbe akarjuk belesűríteni. A teljességet ugyanis mozdulatok és megállapodások, indulások és érkezések sorozata jelöli ki.
Két jelenség közötti távolság, két bor közötti eltérés többet mutat a létezés mélységeiből és magasságából, mint a semmiben imbolygó pont.
Egy borvidéknek az ízét tehát nem egyetlen borban kell keresnünk, sokkal inkább a borok közötti különbségben. A tokajit csak akkor érthetjük meg, ha megkóstoljuk a bényeit, a tarcalit vagy a mádit, ez utóbbiról viszont kizárólag úgy alkothatunk pontos képet, ha ízleltük a Verest, a Szent Tamást vagy a többi hegy levét.
Meg kell találnunk a termőhelyeket, és meg kell találnunk a településeket, aztán a színeket szálanként csokorba szedni, és a világ elé tárni a fényt.
A fényszövés közös mesterségünk: a magányos takácsok munkája láthatatlan marad. Az elkóborolt színek megtalálása és fénnyé kötése mint előttünk álló feladat - csak ránk vár. Ahol egy árnyalatot felismerünk, a szövedék tisztábban ragyog, de foszlásnak indul ott, ahol valamely színt elrejtve hagyjuk. Induljunk, s gyűjtsünk fényt: akár a legelhagyatottabbnak tűnő, olykor sötét tónusokban rejtőzködő, szépséges településekből is.
A földért, mely otthon tart, és az emberért, aki alkotni akar." Vissza