Szilágyi Irma

Előszó

Részlet:
"A kis tisztáson egy pillanattal előbb még meleg volt és énekeltek. Köröskörül sárguló tölgyek, vérvörösre piruló akácok és más tarka lombok virítottak, és ezen a helyen a föld mélyéből valami kemény szikla dudorodott ki, amit vastagon lepett be a moha. A szőlőhegyek felől a must erjedő, savanykás szaga szállt feléjük és hogy megették a magukkal hozott ozsonnát, Irma énekelni kezdett a gyerekekkel. Egyik dal húzta maga után a másikat, észre se vették, hogy közben bealkonyodott és újra megeredt az eső.
Amíg sütött a nap, a szőlődombokról áthallatszott a szüretelők éneke. Volt úgy, hogy szász éneket hozott a szellő, kis időre mintha magyar is hallatszott volna, de leginkább elnyujtott, jajgatós román dallamok uszkáltak az őszi levegőben, mint az ökörnyál, szomorítóan, szívósan, mindig újra előbukkanva. Irma akarta, hogy erről az erdőszélről magyar dal verje fel a csendet. Hogy belemelegedtek a kis sovány proletárgyerekek, némelyik még sárgásbarna ozsonna-kenyerét sem ette meg egészen. A kukoricával kevert töredező kenyérdarabok ott hevertek mellettük és amíg még sütött a nap, néhány veréb is odamerészkedett melléjük. Talán az énekszóra jöttek, talán a kenyérdarabokra. Nem hesegették el őket és a madarak sem voltak túl falánkok. Csak csipegettek a kenyérmorzsából és mintha hallgatták volna az éneket ők is. Együtt voltak hát megint egy kis időre - gondolta Irma - a madarak, a gyerekek, a fák és ő, mint a tavaszon, amikor a madarak és fák napját megünnepelték. Akkor is háború volt már, de nem ilyen közel, hisz senkisem gondolta még akkor, hogy Erdély borul lángba, és ide Medgyesre is elhallatszik az ágyúszó, mint a nyáron elhallatszott a szebeni csata idején. Rossz volt most az ébredés. A mustszagú, mámoros éneklés közben elfelejtettek mindent s úgy dobták el maguktól a sok háborús rémséget, mintahogy a felcseperedett földhöz hasonló kenyérdarabkákat hajigálták el a madaraknak. De most újra sötét lett körülöttük a napfényes égbolt, mint ezen a keserves őszön annyiszor. Lázasra pirult arcukra hideg esőcseppek csapódtak és borzongtak a hideg esti szélben..." Vissza