Szilágy megye

Előszó

Szabó T. Attila erdélyi történeti helynévgyűjteményének harmadik kötetét tartja kezében az olvasó. Az első kötet (Alsófehér megye) bevezetőjében részletesen olvashat Szabó T. Attila helynévkutatásának a történetéről, az összegyűjtött anyag sorsáról, megjelentetésének körülményeiről. Mindazok számára, akik csak ezt a kötetet ismerik és használják, szükségesnek látszik röviden összefoglalni, s a közzététel módszereiről néhány adattal kiegészíteni az ott leírtakat.
Szabó T. Attila neve szinte minden magyarul beszélő számára az immár tizedik vaskos köteténél tartó Erdélyi magyar szótörténeti tárral kapcsolódik össze. Azt azonban csak a történelemmel és névtannal foglalkozó szakemberek tudják, hogy elsősorban a történeti és jelenkor helynevek kutatójaként indult, s hatalmas történeti szótára is ennek a helynévgyűjtésének a „mellékterméke". Amikor az 1940-es évek második felében lehetetlenné vált a magyar történeti helynevek publikálása Romániában, akkor kezdett gondolkodni az eddigi levéltári kutatások közben talált és följegyzett közszavak szótárrá rendezésén, további kutatásaiban ezeknek a szavaknak a tudatos gyűjtésén. Az első kötet bevezetőjében olvasható az az idézet, amelyben a történeti helynévanyag elsőbbségéről vallott a közszavak történeti szótárának bemutatásakor. Ugyancsak ott található húsznál több önálló kiadványának, tanulmányának bibliográfiája, amely igazolja elmélyültségét az élő és történeti helynevek kutatásában.
A mai olvasó számára közismert, és magyarázatot nem igénylő tény, hogy az 1940-es évek második felétől nem jelenhettek meg magyar helynévtörténeti adatok, de még bármilyen egyszerű térképen szemléltetett jelenkori helynevek sem Romániában. A jövő nemzedéke számára azonban hangsúlyoznunk kell ennek jelentőségét, hiszen így érthető csak, hogy sok más fontos dologgal elfoglalva éppen a legkedvesebb témája adatgyűjtésének elrendezését, földolgozását halogatta mindig Szabó T. Attila. Reménytelen volt az otthoni megjelentetés, lehetetlen az államhatárokon való kijuttatás, így inkább szótörténeti tárának szerkesztésével, tanulmányainak, cikkeinek önálló kötetekben történő újbóli kiadásával foglalkozott. 1987-ben bekövetkezett halálakor tehát a kutatás helyeinek és időpontjainak esetlegessége szerint ládákba halmozottan maradtak vissza fölbecsülhetetlen értékű cédulái: az erdélyi történeti helynevek tízezreinek adatai. Vissza