Szikora

Előszó

Amikor először találkoztunk Szikora Tamással az 1980-as évek első felében, nem gondoltam volna, hogy előszót fogok írni abba a könyvbe, amelyet egy sorozat első példányaként készítünk el. Akkor még csak nem is reméltem, hogy engem tisztel meg azzal a lehetőséggel, hogy megrendezhetem a 65. születésnapja alkalmából tartandó kiállítást, s könyvet jelentethetünk meg életéről és munkásságáról. Még álmaimban sem jött elő az a gondolat, hogy létrehozhatok és igazgathatok egy Kulturális és Oktatási Központot, amely méltó helyszínt nyújthat egy ilyen eseménynek.
Bár közhelynek tűnő mondat, hogy a sors keze kiszámíthatatlan, de ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, be kell vallani, van ebben a kijelentésben igazság. Több mint húsz év telt el, amikor ismét hallottam Szikora Tamás nevét. Festményt akartam vásárolni. Találkozhattam volna vele, hiszen ha felületesen is, de ismertük egymást. A megfelelő idő azonban most, 2008-ban érkezett el. Ekkor hozott össze bennünket a sors ismét, mindketten megértünk a közös munkára.
Az első találkozás rövidre sikerült. Nem akartam a művészt váratlan látogatásommal hosszasan zavarni. Megismert. Elhelyezett időben és térben, mint ahogyan azt kockáival is teszi. A múlt emlékképeinek felidézése folytán megszerettük egymást. Döntés született: kiállítást rendezünk, könyvet szerkesztünk az évfordulóra.
Köszönettel tartozunk a barátoknak, ismerősöknek, akik írásaikkal, tanácsaikkal segítséget nyújtottak ahhoz, hogy a terv meg is valósuljon. Külön kiemelném azokat a személyeket, akik magángyűjteményükből a képeket a kiállítás látogatóinak megtekintésre engedélyezték. Megköszönöm Bizzer István munkáját, aki vállalta az elkészített írások és képek szerkesztését. Vissza