Várpalota a török világban

Előszó

Az 1960-ban megjelent Várpalota c. könyvemben szóltam már a palotai vártartományhoz tartozó falvak és lakosságuk nagymérvű pusztulásáról, de a gazdasági és társadalmi körülményekre abban részletesebben nem terjeszkedhettem ki. Egyrészt a dolog természete sem engedte meg a részletezést, másrészt helyszűke miatt is későbbre kellett halasztanom az akkori nép életének számadatokkal való adatszerű bemutatását. a hiányt ezzel a dolgozattal pótolom. Anélkül természetesen, hogy megismételném azt, amit a Várpalota idevágó fejezetében mér előadtam. Ami itt következik, kiegészitése az ott elmondottaknak s egyben a kérdés dokumentálása is. Elismerem, hogy nem vidámitó olvasmány annak a számokból kibontakozó pusztulásnak a képe, amely e lapokon következik, mindazonáltal nem lesz tanulságok nélkül való. Főleg akkor nem, ha az olvasó hozzágondolja, milyen utat tett meg népünk a török korszak lezárása, a kuruc-labancvilág elmulta, 1711 óta. Nemcsak benépesitette a történelmi Magyarországot, benne az elnéptelenült középső és déli részeket, hanem országot szervezett, népeket dajkált föl, kulturát teremtett. Megannyi nemzeti csapás ellenére is ma legalább 16 millió magyar lakik a Földön. Önkéntelenül fölmerül a kérdés, mi lett volna akkor, ha az a hallatlan arányú pusztulás nem következik be, aminek a következő lapokon lesz tanuja az olvasó? De Kölcsey szavai ma is érvényesek: a múltba visszamerengni valóban mit ér? Vissza