Könyvkiadás, könyvművészet, társadalom 1.

Fülszöveg

A könyv a XX. század első felének szinte minden jelentős könyvkiadóját, költőjét, íróját, illusztráló művészét sajátos szemszögből nézve - mint a könyvkészítés főszereplőit ismerteti meg az olvasóval. Fölvázolja a hátteret, azokat a gazdasági és társadalmi viszonyokat, amelyeknek ismerete a könyvkiadás és könyvterjesztés mint kultúrtörténeti esemény megértéséhez elengedhetetlenül szükséges.
A kiadók (például a Kner-, a Tevan-kiadó, az Amicus, a Nyugat, az Exodus, az egyes bibliofil társaságok), a szerzők, az illusztráló művészek - irodalmunk és művészettörténetünk klasszikusai - kapcsolata egy-egy könyv készítése során gyakorta izgalmasabb, mint maga a mű. Az olvasók érdeklődésére tartanak számot az olyan - a kiadókat és a szerzőket egyaránt jellemző - kérdések, mint példának okáért az írói tiszteletdíjaké, és nem kevésbé azok a küzdelmek, amelyeket a szerzők a kiadókkal vagy a kiadók a szerzőkkel, no és mindketten a közönséggel folytattak. E tekintetben mintha megállt volna az idő, mintha csak a máról szólna a könyv valamennyi fejezete.
Mi minden történt a magyar kultúra, a magyar művelődés érdekében a két világháború közötti könyvkiadásunk és könyvkultúránk területén, erről számol be a szerző e könyvében. Nemcsak az amatőr-biblofil könyvkiadás terén elért eredményekről ad áttekintő képet, hanem általában könyvkiadásunk pezsgő életéről, a kiadók tevékenységéről, az irodalom, a művészet és a tudományok területén született vállalkozásokról, nemzeti értékű sorozatok megjelentetéséről. Arról is hogyan éltek az írók, a kiadók. Milyen kiadói tevékenységet folytattak a társaságok, egyesületek. Nemzetközi összehasonlításban milyen előkelő helyen állt a magyar könyvkiadás egy olyan országban, amelyet a Tanácsköztársaság miatt kiraboltak, Trianonban megcsonkítottak, legfőbb természeti és anyagi javaitól megfosztottak, a világgazdasági válság meggyötört, s amely nemzetet a nagyhatalmak védtelenül dobtak zsákmányul a szomszédoknak, majd a nácizmusnak, a második világháborúnak, és a bolsevizmusnak, ezzel rászabadítva az egész világra a bolsevista őrületet. Mindennek ellenére számos tekintetben világviszonylatban is kimagasló eredményeket mutathat föl a tárgyalt korszak könyvkiadása, könyvkultúrája, az ország szellemi teljesítménye. Az utolsó fejezetben mérlegelő összehasonlítás olvasható az 1945 előtti és utáni könyvkiadási gyakorlatról.
Szíj Rezső irodalmi munkásságával ismerteti meg ez a bibliográfia az olvasót. Írói pályája 19 éves korában, 1934-ben a Pápai Kollégiumi Lapok-ban indult el egy erdélyi irodalmi est ismertetésével és tart napjainkig. Volt szerkesztő, társszerkesztő, technikai szerkesztő, műszaki szerkesztő, kiadó, lektor. Mi több, lelkész, nemzetgyűlési képviselő, kollégiumi igazgató, mezőgazdasági szövetkezeti elnök, tözsdetanácsos, könyvtáros, főkönyvtáros, egyesületek alapítója, főtitkára, elnöke, kiállítások sorozatának rendezője és megnyitója stb.
Mint műgyűjtő, hatalmas anyagot mondhatott a magánénak. Ezekből Mosonmagyaróváron, Csornán és Kecskeméten közgyűjteményt létesített.
A bibliográfia módot ad arra, hogy belőle az olvasó megismerje Szíj Rezső széleskörű munkásságát és a vele foglalkozó irodalmat. Vissza