Hogyan nevelt a pápai főiskola?

Előszó

HOGYAN NEVELT A PÁPAI FŐISKOLA?

Egy iskola szellemi rangját, értékét a történelem és a társadalom előtt az adja meg, hogy a belőle kikerült ifjak közül kik, hányan és az élet milyen pontján végeztek értékes munkát a hazáért és az emberiségért. Legalábbis mi ezzel mérjük a volt pápai Főiskola történeti jelentőségét, hisz egyáltalán nem lehet számunkra közömbös, hogy amit az iskola falai között, az órákon, az iskolai egyesületekben, körökben, könyvtárakban tanultunk, ami hatást tanárainktól kaptunk, hogyan kamatoztattuk a haza, sőt a nagyvilág számára az erkölcs, a szellemi tudás, az irodalom, a művészet, a gazdasági élet valamelyik területén.
Továbbá azzal is, hogy a Főiskola mindezt milyen eszközökkel érte el, milyen nevelési célokat tűzött maga elé, ezek megvalósítására milyen eszközöket alkalmazott; hogyan teremtette elő és hogyan formálta őket az egyes korok követelményeihez. Mivel református magyar iskoláról van szó, természetes, hogy a fönntartó testület, sokáig a pápai református gyülekezet, majd a dunántúli református egyházkerület határozta meg a nevelés célját, az ennek szellemében kialakult pedagógia szabta meg a módszert s biztosította hozzá az eszközöket. A nevelés célja nem mondhatott ellent az egyház erkölcsi és dogmatikai tételeinek, és nem mondhatott ellent a magyarság s a magyar nemzet érdekeinek sem, mivel a kettő az intézmény egész fönnállása alatt a történelmi kényszerhelyzet következtében elválaszthatatlanul eggyé forrott. Vissza