Előszó
Eötvös Károly Balaton-környéki kirándulásainak leírásában lelkesedéssel írta: "... Előttem Szigliget erdős csúcsai. Kisded csúcsok. De egyik fölött ott áll a régi vár romja, tört falak, omló...
Tovább
Előszó
Eötvös Károly Balaton-környéki kirándulásainak leírásában lelkesedéssel írta: "... Előttem Szigliget erdős csúcsai. Kisded csúcsok. De egyik fölött ott áll a régi vár romja, tört falak, omló tornyok, záratlan folyosók tömkelege. Úgy áll ott a várrom, mint öreg király fején korhadt koronája. Ajtónak, ablaknak nyílásán áttör a nap fénye s az a fény a távolból mintha drágaköve volna a koronának...".
Szigliget a XII. században az Atyusz nemzetség birtokai közé tartozott. A XIII. század elején a nemzetséghez tartozó Ogyz (Oghus, Ochuz) bán a birtokosa, majd a görög származású Kalián zalai ispán. Az ispán halála után Szigliget visszakerült a király birtokába, aki azt 1259-ben fiának, István ifjabb királynak adományozta a zalai ispánsággal együtt. A következő évben, 1260-ban IV. Béla - fiával egyetértésben - Szigligetet minden javadalmával együtt a pannonhalmi Szent Márton bencés kolostornak adományozta, azzal a kikötéssel, hogy azok ott várat építsenek. Az adományt rögzítő oklevélben ezt olvashatjuk: "... Mivel ezelőtt országunkat barbár népek és a zsarnoki tatárok elpusztították, elrendeljük, hogy koronánk egész területén megfelelő helyeken erődítések legyenek és várak emelkedjenek, ahová a nép az üldöztetéssel fenyegető időben behúzódhatik és magát mentheti... És ezért a Balatonban levő egy bizonyos szigetet, ahol erődítésre alkalmas hegy áll, a pannonhalmi Szent Márton egyház részére adandónak véljük, hogy rajta várat építsen, mely a fenti célokra bőségesen és hatásosan megfeleljen..." Favus pannonhalmi apát két év alatt a várat fel is építette: "... jó és használható várat emelt nagy költségen...". Ez kiderül abból az 1262-ben keltezett oklevélből, amely leírja, hogy a király magának foglalta le a várat, és cserébe a nyitrai Debréte, s somogyi Alma és a zalai Bak birtokokat adta a bencéseknek. Ettől kezdődően Szigliget királyi birtok. A vár felügyeletét a király a szomszédos Hegymagason birtokos Móriczhidaiakra bízta. A Pok nemzetség ezen ágát megalapító Móric gróf IV. Béla leghűségesebb hívei közé tartozott. A Sajó menti csatában megmentette az életét, amikor földre terítette lándzsájával a királyra támadó tatárt. Az ütközetből együtt menekült a királlyal, akitől később magas tisztséget kapott. Ő alapította a mórichidai premontrei prépostságot, amelynek kincseit (díszes miseruhák, zászlók, könyvek, elefántcsont ereklyetartó szelencék, kristálykövek,, és egyéb értékek) a szigligeti várban őrizték 1275-1289 között. E kincseket a várat elfoglaló Németujvári Péter veszprémi püspök székhelyére vitte, s a család azt csak jóval később, a püspök halála után kapta vissza.
Vissza