Szigliget

Előszó

Egy a múlt század közepén közreadott Balatonról szóló szép könyvben ezt olvashatjuk: „az egész Balaton vidéke regényességben olly gazdag, hogy azt száraz papíron holt betűkkel visszaadni lehetetlen." (Szerelmey Miklós Balaton Albuma, 1851.)
Most mégis azt kísérli meg ez a válogatás, hogy élő betűkkel és szép képekkel illusztrálva művészi tükörképét, krónikáját adja a Balaton vidékének egy szegletéről: Szigligetről.
Hogy miért éppen Szigliget a központja ennek a kötetnek? Talán sokan nem tudják, hogy a felszabadulás után született élő magyar irodalomnak a fele - technikailag legalábbis - itt keletkezett, itt vetették papírra munkáikat azok az írók, akik a volt Esterházy-kastélyból átalakított alkotóházban 1952-től megfordultak.
Bölöni György - Ady egykori harcostársa, az Irodalmi Alap alapító igazgatója - ezt a kastélyt választotta alkotóháznak, amikor megalakult az irodalmi alkotómunkát segítő intézmény az Irodalmi Alap. Az átalakítás után évente száznál több író, majd 1968-tól a Művészeti Alap létrejöttétől igen sok képzőművész és zeneművész alkotó-otthona is lett a szigligeti Alkotóház. A fővárosból és az ország más részeiből (s külföldről is sokan) idelátogató, majd itt valódi otthont is lelő írók, művészek zarándokhelye is lett Szigliget.
A jórészt városokban élő írók, művészek közül jó néhányan itt találtak igazán élő kapcsolatot a falusi élettel, a természeti környezettel. A táj szépsége, derűje, múltja és jelene, az itt élő őslakosok jó emberi tulajdonságai adnak különleges vonzóerőt Szigligetnek.
Minderről - s többről is - bőségesen vall ez a könyv.
Koczogh Ákos - e kötet válogatója és szerkesztője - évek szorgos munkájával gyűjtötte az anyagot, sajnos a könyv megjelenését már nem érhette meg. Gazdag anyagból kellett válogatnunk, a terjedelem nem engedte meg, hogy minden Szigligetet idéző vers, emlékező próza helyet kapjon itt.
Azt reméljük, hogy a Szigligetet ismerő, és a tájjal csak most ismerkedő olvasó egyaránt érdeklődve forgatja ezt a könyvet.
Itt köszönjük meg mindazoknak értő közreműködését, akik munkájukkal és más módon segítették a kötet megjelenését.
Ismét Szerelmey Miklós régi könyvéből idézünk, mert talán erre a könyvre is érvényes lehet:
„... arról is meg vagyok győződve, hogy személyesen meglátogatván a leírt tájakat, akármikor utóbb kezébe veszi a képeket és szöveget, életének édes óráit fogja visszaidézni emlékébe."
Szigliget - Budapest, 1987. június Vissza