Szigetvári kis helytörténet

Előszó

Kossuth Lajos írta a szigetváriakhoz 1870-ben, Turinból, amikor hírül vette, hogy Zrínyi városa megválasztotta őt olvasóegyletének elnökévé: "Mennyi dicsőséget beszél e név, Szigetvár, melyet hervadhatatlan dicskoszorú veszen körül hazánknak, a kereszténységnek, az európai polgárosodásnak évkönyveiben! De mennyi fájdalmas emlékezet csatlakozik e dicsőséghez, s mennyi tanulság hangzik - bár ne hiába hangzanék - a magyar nemzethez e fájdalmas emlékezetből... Engedjék meg Önök, kik ama földet lakják, hogy a tanulság kedvéért visszavezessem emlékezetüket a régi dolgokra, miket ismernek, de miknek tanulsága el nem avult. »A történelem az élet mestere, az igazságnak a világa.« Jó néha felfrissíteni az emlékezetet!..."
Kossuth Lajosnak ez a tanácsa különösen időszerű napjainkban, amikor az elmúlt évtizedekben kialakult hibás történelemszemlélet után megkezdődött a hibák és azok káros következményeinek: a nemzeti identitástudat zavarainak, a múlttudat és a történelmi folytonosságtudat hiányainak a felszámolása. Ma már egyre világosabban látjuk a helyes nemzettudat szerepét és fontosságát, nap mint nap tanúi vagyunk a történelem iránt megnyilvánuló fokozott érdeklődésnek. Ma már senki nem vitatja, hogy a történelem ismerete a társadalmi fejlődés segítésében, a nemzeti összetartozás érzésének erősítésében, ab első összeforrottság alakításában igen fontos szerepet játszik. Tudatosítja a jelen emberében azt, hogy sok-sok generáció munkája előzte meg az őtevékenységét, hogy elért eredményeiben a múlt értékei is halmozódtak, hogy gyökerei vannak, amelyek ide kötik őt ahhoz a helyhez, ahol született, ahol él és dolgozik. Vissza