Az én Kaposvárom

Fülszöveg

Minden településnek jellegzetes épületei, terei, utcái jelentik az emlékké szelídülő múltat, és az emberek, az ott élők, akikre figyelni kell, mert alakjuk, mozgásuk, lényük sugároz valami jellemzőt, a másoktól eltérőt az utókornak is. A szép arcú, jótartású polgármester, a bottal ballagó főjegyző, a város katolikus egyházának jeles kutatója, az „Ott ahol zúg az a négy folyó" szép dallamát álmodó szolgabíró, a monoklit viselő, szálfa termetű alispán, a szép, szőke feleséget féltékenyen őrző ügyvéd, könyvtárat is működtető református egyházvezető bankár, a patika előtt álló, fehér szakállú gyógyszerész, a templom- és parókiaépítő, cukorgyár környéki apát, a „seriffnek" gúnyolt cukorgyári vezető, a pártmúltjával terhelt szabómester, a szép szeretőket tartó húsüzem-tulajdonos, a fehér hajú, halk szavú igazgatónő a polgárista leányok között, a katolikus kör és ott a Kati bácsi, a tenisz és a bridzs felejthetetlen orvospárosa, a Balaton keresztúri szatócs főorvossá nemesedett fia, a sakknagymestereként is ismert belgyógyász, a meséket író, mindent gyűjtögető főorvos, a bernáthegyi kutyával sétálgató Karádi Katalin-galléros és -hajú, csodálatosan szép kéményseprőmester-né, a könyvesbolt pirospozsgás, mosolygós tulajdonosa, a Törekvés focicsapatát fenntartó könyvkereskedő, a likőrgyáros, a mindenkinél fejjel magasabb fodrász mester, a vadászkalapos, pocakos építész, mind, mind Kaposvár felejthetetlen alakja. És még valaki: az „újságos" Mariska, aki 1934-ben még copfos kislányként hozta az otthonokba a Somogyi Újságot vagy az Új-Somogyot. Évtizedeken át ő volt „az újságárus", később már a Kemény-palota sarkán nyitott hírlapárudát. Kezében újságos köteggel gázolta el a Fő utca sarkán egy teherautó. Vissza