Szigetvár - Vár

Előszó

A szigetvári vár alapjait a XIV. század végén rakták le: az Almás patak árterületének egyik szigetén kisméretű, négyzetes alaprajzú váracskát építettek, amelynek északnyugati sarkához egy három emelet magas, henger alakú téglatorony csatlakozott. Ez a kis lovagvár volt a később oly nagyhírűvé lett végvár magja. A várat a XV. század elején nyugati irányban kibővítették, ezáltal a kerek torony középre került, majd később kelet felé is megnagyobbították L-alakban. Ezt a várrészt (a középső várat) csak palánkfal választotta el a hajdani lovagvártól (a belső vártól). A várat építtető földesúr Szigetinek nevezte magát, és minden bizonnyal az Almás patak egy másik szigetén már jóval korábban települt város is ennek a családnak a birtoka volt. A város körülbelül 400 méter hosszú és 250 méter széles téglalap alakú területen feküdt. Az itt lakó premontrei szerzetesek kezdeményezésére a várost a sziget partjai mentén széles és magas földfallal vették körül. A falak között egy középkori értelemben vett kisvárost kell elképzelnünk, amelynek kéttornyú temploma, kolostora és iskolája is volt.
A tragikus végű mohácsi csata után a vár és a város Török Bálint tulajdonába került. A vár nagyméretű átépítése, az elmés vízszabályozási megoldások, az egymással szervesen összefüggő részekből kialakított szigeti erősségrendszer megteremtése az ő nevéhez fűződik. Vissza