Szigetvár lakatja

Fülszöveg

Több verskötet és regény után ebben a könyvében novellákkal jelentkezik Lászlóffy Aladár. "Novellák, amelyeknek van telefonszáma" - a valóságban és (ez fontosabb) szellemileg bármikor tárcsázható telefonszáma, a szerző hívásra házhoz megy, mindig a világba indul, ahol mindig is tartózkodik, valamint a történelemben, tegnaptól-holnaptól a máig érőben, levélrezdülésszerű és földrengésnagyságrendű ingereket egyaránt felfog, mondandóját a hangsebességnél gyorsabb papírrepülőn és a véráram emberszabású melegével lükteti, üzenete mindig érdemes-ráfigyelni gondolat-érzelem-gondolat. Ő az egyetlen író, akit láttam írni, láttam, amint ceruzája hegyén lelke az ő soraitól máris ideges papírra áramlik. Amit biztosan tudok róla. Sohasem tartotta eléggé tisztának a kor-korok ablaküvegeit, a látás és a láttatás higiéniájában a tökéletes és könyörtelen áttetszőség híve. Mindközönségesen grafit - de titkosan gyémánthegyű - ceruzájával olykor a szemem láttára hozta létre a szükséges varázslatot, meg sem említvén, csak művelvén a csodát. Imádott naplementéinek valamelyikén-mindegyikén az írás folyton bemocskolódó ablaküvegéről eltávolít helyi légypiszkot, ólálkodó fakasvakságot, törpe rövidlátást, eszmei kancsalságot, ottfelejtett hályogot, bólintójánosságban elnehezült álmosságot, csak az orrunkig látó önzést, a reménytelenségben átmeneti látászavart, szemekbe hintett történelmi port. A külső-belső látás tisztítótűz-igényű gyötrelmes gyönyörét vetíti-villantja szembe a világ-valóság emberhez méltó változásaiért. Novelláiban is az ellentmondások szépségével ékeskedő született művész, akit rejtelmes és megvallott szenvedélyeinek kiszámíthatatlansága tart fájdalmas emberi egyensúlyban. Vissza