Fülszöveg
Közel 30 esztendeje járom a Szigetköz útjait faluról falura, bújom bügecseit, szigeteit, barangolok a Duna-ágak útvesztőiben. Kora diákkoromtól kezdve kerestem a vizek titkát, a táj nyitott képeskönyvében a természet törvényszeríjségelt. A nagy egészet kerestem mindig: látó szemmel látni a táj és ember egybefonódó életét.
Ezért, — amíg földrajzi jelenségeket kutattam a Duna-ágak között —
közben együtt halásztam a halászokkal, nyári vakációimon együtt őriztem
a csordát kint a szigeteken a pásztorokkal,
és együtt aranyásztam az utolsó aranyászokkal —,
hogy megismerjem az életüket. S az öreg emberek beszélgetései
egy letűnt, régi világ utolsó emlékeit világították meg előttem . . .
A vízszabályozás itt is gyökeresen megváltoztatta a természet
és az ember életét. A fejlődés átlépett o régi formákon,
s azóta a múlt már csak hírmondókban él, vagy emlék csupán
az öregek emlékezetében. Azért gyűjtögettem össze a maradékát,
s most azért foglaltam keretbe a „Szigetközi...
Tovább
Fülszöveg
Közel 30 esztendeje járom a Szigetköz útjait faluról falura, bújom bügecseit, szigeteit, barangolok a Duna-ágak útvesztőiben. Kora diákkoromtól kezdve kerestem a vizek titkát, a táj nyitott képeskönyvében a természet törvényszeríjségelt. A nagy egészet kerestem mindig: látó szemmel látni a táj és ember egybefonódó életét.
Ezért, — amíg földrajzi jelenségeket kutattam a Duna-ágak között —
közben együtt halásztam a halászokkal, nyári vakációimon együtt őriztem
a csordát kint a szigeteken a pásztorokkal,
és együtt aranyásztam az utolsó aranyászokkal —,
hogy megismerjem az életüket. S az öreg emberek beszélgetései
egy letűnt, régi világ utolsó emlékeit világították meg előttem . . .
A vízszabályozás itt is gyökeresen megváltoztatta a természet
és az ember életét. A fejlődés átlépett o régi formákon,
s azóta a múlt már csak hírmondókban él, vagy emlék csupán
az öregek emlékezetében. Azért gyűjtögettem össze a maradékát,
s most azért foglaltam keretbe a „Szigetközi Króniká"-ban,
hogy Győrffy István: Nagykunsági
és Szűcs Sándor: Pusztai Krónikája mellett ennek a tájnak régi élete se menjen feledésbe. Ne múljon el az öregekkel együtt, mert apáink élete, küszködése nekünk is szívbéli hagyatékunk, — és szegényebbek lennénk, ha elfelejtenénk.
Vissza