Előszó
Részlet a könyvből:
"Csúsztam és estem, nem hanyatt, nem előre, nem balra, hanem jobbra. Így esett, megesett, estem, elestem. Pedig nem azért jöttem erre a hegyes-dombos bakonyi vidékre, ahol a...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Csúsztam és estem, nem hanyatt, nem előre, nem balra, hanem jobbra. Így esett, megesett, estem, elestem. Pedig nem azért jöttem erre a hegyes-dombos bakonyi vidékre, ahol a földben valamikor porcelán termett, csak ki kellett bányászni, kivenni belőle, és talán a körtefákon is porcelánkörte, a diófán porcelándió nőtt, és a zöldségeskertekben porcelánparadicsom, porcelánborsó - szóval nem azért jöttem ide, hogy elessek; hogy miért, arról majd később, bár meglehet, később se. Az eséshez csúszós út kell, hó, jég vagy sár, de mondhatnék mást is: kutyaszar, macskaszar, nagyvárosok piszkos aszfaltja. Aki csúszik, esik, ez nem azt jelenti, hogy megesik, de jelentheti, hogy bajba jut. Elestem, nem nagy dolog, szoktam és tudok esni. Korcsolya, amatőr kosárlabda, iskolai torna, ennek lefokozott változata a reggeli torna, mert másképp nem lehet felébredni, bordásfal a hálószoba falán, gyűrűhinta (helye) az ajtó felett, délután úszás, nem naponta, de hetente legalább kétszer; a fiatalkori vívás emléke, pontosan tíz év, csúcsa a harmadik helyezés egy főiskolai bajnokságon, legjobban meglepve az edzőnk volt, utána megbeszéltük, persze hogy azért sikerült, mert az igaziak, Dömölky és a többiek nagy nemzetközi versenyen voltak."
Vissza