Előszó
Már nem annyira Ázsia, még nem ennyire Amerika.
1993. Már rég nem hippi.
És mégis: kifelé vágyódunk a városokból, amelyek márkák rabszolgáivá egyszerűsítenének minden ott élőt, s amelyekben az emberek nem kapcsolatokat, hanem felszínes és idegbeteg viszonyokat élnek meg egymással, tempókábulatban, csonkolt fantáziával, egymás mellé rendelve félelemben és modern munkaversenyben. Se VIT, se Woodstock.
Turnézunk a Sziámival, Gerendai Karcsi szervez és plakátot ragaszt, büfét csinál és jegyet árul a koncerteken. Dúl a Sziámi Tábor - minden nyáron egy hét együttlét azokkal, akikkel a koncertek során jobbá lettünk az átlagnál. Ez a második év, de máris kinőttük.
Se VIT, se Woodstock. A Nap-Nap-ot is kinyírták.
Van itt egyáltalán valami? - kérdezem egyszer csak, útban Ladában koncertről koncertre Karcsitól.
-Nincs, hacsak nem az EFOTT, de az se. S így Ő, inkább kitérőleg.
-Csináljunk! - így én, inkább naiv lelkesedéssel.
A Margit-szigetet nem kapjuk meg, de a japános hangzású Óbudai-t igen, hála Tisza Zoli közbenjárásának. Szekfű Balázzsal a gomblyukunkban nekilátunk hármasban, segít még aki bír: Árponya, Áfonya, Kriszta, Emese, Nóri, Évi, Gábor, Tódor, Padimarianna, Lakos, Dudás, Lasz Gyuri, a szentendrei kollégák, meg akiket most nem sorolok fel név szerint. Szórunk pár szórólapot, bemondjuk a koncerteken, és várunk, hogy kell-e ez valakinek.
Úgy látszik, generálisan kell egy hét együttlét: tízezrek özönlenek, hogy kicsit egyedül lehessenek egymás közt. Építünk jégkunyhót, mindenki fellép, aki nem restell, csúszdázunk, hajat fonunk, iszunk, nőzünk, nézünk. Felnőnek a gyerekeim, Karcsinak is születik egy Balázsa, miközben felnő a Diáksziget, ahol "Students of the University come together now, unite tonight in the middle of the city..." (zenéjét szerezte Tolcsvay László). Mondj három szót, amit minden országban megértenek: "Peace, love, WCI", "Flóra, fauna, szauna!"; etc... Aztán egyből Euro-Woodstock, mielőtt Pepsi Sziget. Kineveznek Európa legjobb fesztiváljának (Fesztivál Welfare Service), valamint minden egyébnek (magyar sajtó-tisztelet a kivételnek).
Az Euro-Woodstock-on mindenki itt van, aki '99-ben Európában, és nagyon sokan jönnek megnézni őket, és van még színházi fesztivál meg performance, meg gyerekmegőrző, meg nagy szabadtéri mozi - szinte városias mellérendelés, de ez a sziget mégiscsak az első virtuális-kolosszális valóság, ahol azóta se nézünk tévét, mert nincs is, de észre se vesszük, viszont lett szabad iskola, ahol tömegek bámulják a paragurukat. Lett Internet-sátor, és Sziget Sun, és Sziget-Híradó és Sziget Rádió. Aztán Sziget Film.
Hét év nagy idő, nemcsak az arculat változik, hanem az is, ami miatt az arculatnak változnia kell: az emberek; új generációk nőnek fel új szokásokkal és új bálványokkal, és nekik is jönniük kell, mert a Sziget még most is az a hely, ahova mindenki kijöhet, aki nem akar tőlünk semmit, csak, hogy megismerkedjünk vele.
Nektek meg, szerzők, kösz a dokumentációt és a szeretetet.
Vissza