Előszó
Részlet a könyvből:
Az égbe nyúló havasok közt, csörgő hegyi patak partján volt egy kis falu, a hegy csúcsáról nézve akkora, mint a tenyerem, vagy mint egy madárfészek.
Élt ebben a faluban egy...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Az égbe nyúló havasok közt, csörgő hegyi patak partján volt egy kis falu, a hegy csúcsáról nézve akkora, mint a tenyerem, vagy mint egy madárfészek.
Élt ebben a faluban egy ember, kit a környéken is sokan ismertek, pedig azok, akik errefelé laktak, nem szívesen mozdultak ki otthonukból. Dologgal telt az év, mindig korán megjött a hó, és nyaktörővé váltak sokfelé az utak. A lányok és a legények jártak a fonóba, majd megszerették egymást, ahogy az az élet rendje.
Küss János is ott volt mindig a fonóban. Alig volt hatéves, amikor az öreg Gazdi Péterrel, a falu híres mesemondójával összeszólalkozott.
- Már neki ne mondjon olyant, Péter bátya, hogy a tündéreken fehér menyegzői ruha volt; olyat minden fehérnép szerezhet magának, de ő olyan tündéreket látott, akiken aranyos, ezüstös ruhák voltak, s mellettük a napfény csak gyenge lámpásnak látszott.
- Hol láttad, te fiú? - szólt közbe Magos Gergő, aki faluszerte megfájdította a lányok szívét, és mikor ezt elérte, a harmadik faluból hozott feleséget.
- Láttam én bizony, ha mondom, hogyne láttam volna! Még a nyáron jöttek le a szivárvány ívén, majd visszasétáltak, engem is hívtak, menjek velük.
- Miért nem mentél?
- El is mentem volna, de a Riska tehénre kellett vigyázni. Mi lett volna szegény jószággal nélkülem?
- Jó gyerek vagy, de hagyjuk Gazdi uramat mesélni, te olyat nem tudsz.
Vissza