Szibérián keresztül

Előszó

A háborút és a hadifogságot 'ismertető irodalom egy új könyvvel gazdagodott, Rónai Ernő „Krasmojárszk" című regényével. Remarques, Marhovics Rodion, Kunz Aladár regénye mellett méltó helyet foglal el Rónai Ernő írásműve annak ellenére, hogy a mű szerzőjének sokkal szerényebbek a célkitűzései és kevésbbé igényes irodalmi eszközökkel vázolja háborús élményeit. Éppen ez a szerénység és az ezt párhuzamosan követő őszinteség és egyszerűség teszi értékessé abban a tekintetben, hogy valaha történeti adalékok kútforrása lehessen. A hivatásos nagy írók háborús vonatkozású alkotásaiban a lappangó páthosz és a kötelező, noha gyakran burkolt, politikai és társadalmi állásfoglalás gyakran túlságosan ránehezedik a tárgyilagosságra és az elegánsra kicsiszolt, objektívre kivasalt kifejezésmódjukon szinte elfojtottan liheg valamilyen politikai, vagy társadalmi elfogultság lírája.
Ezzel szemben Rónai Ernő mintegy naplószerű riport-regénye se egyéni, se társadalmi vonatkozásban sohasem feneklik meg saját széplelkűségének titkos csodálatában, sohasem épít a szerkezet, a kerekdedség kedvéért hosszú irodalmi hidakat hol rohanó, hol döcögő irodalmi cselekmények között. Szándékosan, vagy tán öntudatlanul kerüli a fölösleges stilizálást. Vissza

Fülszöveg

Egy nagy "Élmény" ez a könyv. Egy fantasztikus nagy utazás Szibéria csodás tájain keresztül, melynek filmszerűen pergő eseményei látomásosan igazak és egészen újszerűek. Számos eredeti fénykép illusztrációval.
Temesvári hírlap:
Amikor a könyv első kiadása megjelent, méltattuk Rónai Ernő írói készségét és Krasznojárszk című munkájának rendkívüli értékeit. Most, hogy a könyvből megjelent a 4. kiadás, közöljük Markovits Rodionnal, a "Szibériai garnizon" világhírű írójának értékes kritikáját, aki a legmérvadóbb, hiszen a legnagyobb világsikert hadifogolyregény zsánerben éppen Markovits Rodion érte el. Rónai Ernő is az elismerés felé halad ezzel a most újra aktuális, érdekes hadifogolyregényével.
Markovits Rodion, a Szibériai garnizon világhírű írója a következőket írta Rónai Ernő könyvéről:
- Hatalmas város Szibéria közepén, az Északi-tengerbe ömlő Jenisszej-folyam partján: Krasznojárszk. Sokezer kilométernyire innen és mégis-mégis mily ismerősként cseng a fülnek, mennyire nem idegen a folyamnak a neve, mely idegen ég alatt hömpölyög. Háborús, hadifogságos regények jelennek meg, szinte már áradó töméntelenséggel, de mindig van mondanivalója a katonának, mindig van ismeretlen síkja a világtörténelem nagy birkózásának. És ha még évekig mondják, ha még évekig áradnak a kötetek, mindig lesz mit mesélni a gyűlölet korszakáról, a megzavart emberiség páratlan kataklizmájáról. Front és hideg, menetelés és éhség, fogság könnye, humora, kegyetlensége és ellágyulása nincs még kimerítve távolról sem. De nem minden könyvből, nem minden háborús és hadifogságos könyvből érezzük ezt. Rengeteg az effajta könyvekben az ismétlés, rengeteg az olyan, amit már úgyis tudunk. Csak aki új síkját tudja mutatni a nagy háborúnak, csak aki új színeket, új arcokat, ismeretlen helyzeteket mutat, csak az számíthat érdeklődésre. Rónai Ernő könyve ez utóbbiak közül való, azt a hadifogságot írja meg, amelyről még nem esett szó. Rónai Ernő, aki tizenkilenc éves korában került ki a frontra és onnan hadifogságba, a diák, a gyermekifjú hadifogságát írja. Ezért vannak a könyvben igen kedves számban studentkák, diákleányok, ezért vannak kirándulások, ezért vannak a tragikum megrendítő helyzetei mellett poézissel és urali, krasznojárszki, petrográdi romantikával teli, bájosan szép részletek. Az infernót, a fiatal és bizakodó diák megborzongtatóan adja ugyan elő, de aztán egy orosz leányka kedvesen zenélő szava - mindent elfelejtet, csak a hazatérés szent örömét nem. Rónai Ernő ugyan jóval hazatérése után írta meg könyvét, de abban még a fiatalság optimizmusa, bízása, merészsége, sőt világszemlélete izzik. Elejétől végig egyetlen lelkendezésként hat, magával sodorja az olvasót, aki semmi esetre sem válig meg tőle, amíg el nem olvasta. Vissza