Szibériai napló

Fülszöveg

1914 augusztusában felvirágozott katonavonaton, vidáma nótaszóval indul az orosz frontra "Ferenc Jóska legszebb katonája", a fiatal szatmári nyomdász, Devecska Kálmán. A határon túl már elhal a nóta, s a katonaszíveket az otthoniaktól való elválás fájdalma s a rájuk váró bizonytalanság érzése szorítja. Devecska előveszi kis noteszét, s bejegyzi gondolatait és a napi eseményeket - ha elesik a fronton, hadd tudják meg az otthoniak, mit kellett átélnie, milyen a háború frontközelből. S jönnek az izgalmas napok: tűzkeresztség, roham, vereség s rövidesen a fogság. A fogolyvonat Szibéria felé viszi Devecska honvédet. A volt nyomdász Tolsztoj regényeire emlékezve figyeli az orosz nép életét, s most már tudatosan gyűjti naplójába észrevételeit. Négy évig él Szibériában, fogolytáborokban és időnkén különböző munkára kihelyezve. Szenved a kegyetlen szibériai időjárástól, a sokszor elviselhetetlenül nehéz munkától, de nemkevésbé nehéz elviselnie a háború okozta lelki szenvedéseket: a családtól távol, szeretet nélkül, bizonytalanságban élni, s még a fogságban is kiszolgáltatva a magyar tisztek kénye-kedvének. Lassan halmozódnak a tapasztalatok, s a fogoly honvédek gondolataiban is világosodik: kiknek érdeke a háború, s kik szenvednek miatta. Mire elérkezik 1917 októbere, Devecska Kálmán már aktív szervezője az omszki foglyoknak, a forradalom harcaiban hol fegyverrel a kezében, hol mint nyomdász, az "ólomkatonák" felsorakoztatásával vesz részt. Vissza