Szfinx 3 - a történelem rejtélyei

Előszó

Részlet a könyvből:

"Hívatta az udvaroncokat, hogy mindkét koronát tegyék a homlokomra. >>Erősítsétek a fejére az ureuszkígyót<<, mondta nekik...hogy kormányozni tudja ezt az országot."

Kvarna, 1881. július 5.
Muhammad, Abd ar-Rassul, a sírrabló hosszú, kínos hallgatás után bevallja, hogy egy egészen különleges sírt fedezett fel. A régészek már hónapokkal ezelőtt felfigyeltek rá, hogy a nemzetközi műkincspiacon egyre újabb rendkívüli értékek tűntek fel, melyek csakis egy eddig fel nem fedezett fáraósírból származhatnak. Gaston Maspero, az ókori leletekkel foglalkozó részleg vezetője Emil Brugsch, német régészt bízta meg azzal, hogy Lukszorba utazzon, és utánajárjon a történeteknek. A legnagyobb erőfeszítések és számos felfedezőút ellenére még a legelszántabb kincskeresőknek sem sikerült felfedezni egyetlenegy még ki nem rabolt fáraósírt a Thébában fekvő Nyugati Hegység föld alatti labirintusában.
Rendkívüli nap lehetett, amikor Muhammad Abd ar-Rassul 1881. július 5-én egy csapat régészt nyugatra vezetett. De nem a Királyok Völgyébe indult, hanem a Deir-el-Bahari sziklafalára vezető meredek ösvényt célozta meg. Kb. 60 méterrel Hatsepszut királynő temploma felett találtak egy megközelíthetetlen barlangot, melyben több mint 40 szarkofág volt egymásra rakva. Brugsch nem akart hinni a szemének, mikor az egyiken Ramszesz nevét olvasta. És Ramszesz, minden fáraók talán legnagyobbika mellett feküdtek az Újbirodalom leghíresebb uralkodói: apja, I. Széthosz Ahmoze, a 18. dinasztia megalapítója, felesége, Ahmoze-Nofertari, I. Amenóphisz, valamint III. Tuthmószisz. De ki lehetett, aki királyi sírjukból kiragadta őket? És vajon ki rejtette el őket nagy sietve idenfenn? Vissza