"Szevasztok, én meghalok!" (dedikált példány)

Fülszöveg

„Jobbágyi Gábor könyve minden bizonnyal kovászként fog hatni, vitákat fog kiváltani, s ezek a viták szükségszerűen lendületet adnak a további kutatásoknak.
A még fennmaradt kórházi iratok, temetői feljegyzések és eddig ismeretlen tömegsírok felkutatása éppúgy közelebb vihet a pontosabb ismeretekhez, mint a volt Szovjetunió levéltáraiban bizonnyal fellelhető iratok...
Alapos átgondolásra ajánlom tehát ezt a kötetet a szakembereknek éppúgy, mint az érdeklődő közönségnek. Legyen továbbá tisztelgés az ismeretlen sírokban nyugvó hősök és áldozatok emléke előtt, akiknek nevét nem ismerjük, s a sírjukra senki sem tesz le egy szál virágot."
Kahler Frigyes
„A simára gereblyézett, az aszfalttal beborított felszín alatt sírgödrök lapulnak. A köztudomású számok mögött újabb adatok találhatóak, kérdésessé téve, ami látszatra megnyugtatóan lezárt.
Félig-meddig megnyugtatott lelkiismeretünket felrázzák a jelentkező kérdések. Mert tartozunk azoknak, akik mindannyiunkért, mindnyájunk érdekében vállaltak harcot, helytállást, vagy csak balsorsot, szenvedést, tartozunk nekik azzal, hogy emléküket feltárjuk, őrizzük, tiszteljük.
Jobbágyi Gábor írása megmutatja, hogy nincs okunk, jogunk elégedetten hátradőlni, mondván: 56 emléke tisztázott, rendezett, igazsága egyértelmű. Sok feladat áll még előttünk addig, amíg ez bekövetkezik, - ha ugyan bekövetkezik valaha?! Mindenesetre az új mű közelebb visz a célhoz, megmutat új feladatokat, ezzel törleszt valamennyit a magyar értelmiség fennálló adósságából. Köszönet érte a Szerzőnek."
Zlinszky János Vissza