Szétszórt parazsak

Fülszöveg

Kora gyermekségének történetét Zsuzsi és Aranka című elbeszéléskötetében dolgozta fel Tamás Aladár. A könyv a Tanácsköztársaság bukásával zárult, s a Szétszórt parazsak írásai az előző kötet folytatásának is tekinthetők. Az író visszemlékezései időrendben követik egymást, s a laza elbeszélés-füzér egységét ez a kapcsolat teremti meg. A nagy történelmi tragédia után Tamás Aladár is elhagyja az országot. Önként csatlakozik a bécsi emigránsokhoz, mivel ifjúi ábrándjai a nemes szolgálat terheinek vállalására késztetik. Itteni élményeiről a Bécsi tavasz című írás számol be. A megindítóan tapasztalatlan, lelkes fiatalember vándorlásainak következő állomása: Olaszország. Olasz ég alatt címmel írja meg annak a különös egy évnek a történetét, melyet ebben a romantikus hírű országban tölt - nagyrészt börtönben. A szürrealizmus ideje az avantgardizmus néhány képviselőjét hozza emberi közelbe. A címadó elbeszélés a Mexico Cityben élő emigránsok tevékenységéről számol be. A kötet többi írásában hazai élményekről beszél. Tamás Aladár is azokhoz az írókhoz tartozik, akiknek élete eleven irodalomtörténet. Élményeinek, emlékeinek így mindig közéleti jelentősége van. Olvasmányos korrajz és látványos képtár egyben ez a lírai visszaemlékezésekből álló kötet.
Egész életét a munkásmozgalom, a munkásirodalom szolgálatában töltötte. 1899-ben született, 1920-ban fejezte be tanulmányait. Nem sokkal utána csatlakozik a bécsi emigránsokhoz. Egy évet tölt Olaszországban, majd Párizsban. Hazajön, s 1927-30 között szerkeszti a KMP legális folyóiratát, a 100%-ot. 1930-ban letartóztatják. Szabadulása után, 1936-ban Csehszlovákiába emigrál, onnan Párizsba megy, s egészen 1946-ig külföldön él. Tevékenyen részt vesz az emigráció antifasiszta megmozdulásaiban, egyesületeiben. Két ízben vállal főtitkárságot, s szerkeszti Párizsban az Üzenet, s Mexico Cityben a Szabad Magyarország c. folyóiratot. 1946-ban tér haza, s itthon is fontos közéleti tevékenységet fejt ki. Első kötete, a Boldog híradás c. versgyűjtemény, 1923-ban jelenik meg. A felszabadulás után megjelent művei: Három éjszaka (elbeszélések, 1946), Megsebzett ifjúság (regény, 1947), Gyanús emberek (regény, 1947), Solohov (tanulmány, 1952), Hajnali beszélgetés (elbeszélések, 1956), Zsuzsi és Aranka (elbeszélések, 1958). Műveit több nyelvre is lefordították, s ő maga is foglalkozik műfordítással. Vissza