Szétszakítva

Fülszöveg

Sokan talán meglepődnek, hogy miért is írok én egy ismeretlen író regényének hátoldalára ajánlást. A szerző első könyvével, Az utolsó riporttal kezdődött. Egy forgatási napon, két jelenet közötti átállásban kezdtem el olvasni és azon kaptam magam, hogy minden szünetben olvasom és már a századik oldalon tartok. Miután befejeztem azt gondoltam, ráleltem az utóbbi évtizedek egyik legjobban magával ragadó történetére. Azonnal láttam magam a főszereplőt eljátszani a filmvásznon és az a ritkaság is megesett velem, hogy elolvastam másodszor is. A kedvenc könyvemmé lépett elő. Egészen addig, míg el nem olvastam a Szétszakítva című regényt! Kész szerencse, hogy senki sem kényszerít választásra. Ez a regény, amit most a kezében tart az olvasó, nem követi a megszokott sablonokat. Főszereplői - mert hárman vannak - se nem jók, se nem rosszak, egyszerűen csak hús-vér emberek. írhatnám, hogy bármelyikünk is lehetne, de ez így nem lenne igaz. Mi bizony ők vagyunk! A Szétszakítva egy olyan könyv, ha az ember kézbe veszi, nem tud szabadulni tőle. Kijózanító pofonként hat a képszerű írásmód, a sodró lendületű történet és az egyszerűnek ható, de mégis mély emberi érzelem. Pedig néha fájdalmasan őszinte, és sok esetben sokkolóan nyers. Szóval nem véletlenül én írom ezt a hátoldalt. Nem felkértek rá, ragaszkodtam hozzá. Mert ezt a regényt el kell olvasnia mindenkinek, aki már az életében legalább egy könyvet fogott a kezében.
Gesztesi Károly Vissza