Széthullott műgyűjtemények

Előszó

Kísérletet teszünk e kiállítással, hogy a széthullott magyar, világhírű gyűjteményeket és azok egy-egy emlékezetes darabját bemutassuk. Felmérhetetlen gazdagságú műkincsek voltak egyes főúri és néhány nagypolgár, vagy nemes zsidó család tulajdonában. A régi magyar lakáskultúra és enteriőr művészet leggazdagabb tárháza a vidéki főúri kastélyok és a nagyvárosi paloták voltak. A 20. században Trianon és a világgazdasági válság tizedelte a gyűjteményeket; a legnagyobb pusztítást azonban a II. világháborús világégés és az azt követő események okozták. A háborúban és a háború utáni években a magyar kastélyok, városi paloták, kúriák 99 százaléka pusztult el - kertekkel, parkokkal - berendezéseikkel, vagy kerültek mindmáig ismeretlen helyre. A hadicselekmények során külföldre vitt műtárgyak visszaadása az 1970-es években merült fel és néhány darabot 1972-ben Szovjetunió visszaszolgáltatott; majd amilyen csendben megérkeztek a műtárgyak, olyan csendben befejeződött a folyamat. Második felvonásként a 90-es években került felszínre ismét a műtárgyak hazahozatala. Módom volt a Parlamentben elsőként felvetni a kérdést; 1993-ban pedig Moszkvában és Nyizsnyij Novgorod-ban tárgyalhattunk és tájékozódhattunk a műkincsekről.
Keszthelyen a Festetics-kastélyban vendégül láthattuk azokat az orosz művészettörténészeket, akik listával segítették munkánkat. Többé-kevésbé megközelítően pontosan tudjuk, hogy milyen műkincsek vannak kint Oroszországban, ezeket hol őrzik és milyen állapotban vannak. Borisz Jelcin az Oroszországi Föderáció elnöke a visszahozott és Göncz Árpádnak, a Magyar Köztársaság elnökének jelképesen átadott két képpel is kifejezésre juttatta, hogy van tárgyalási lehetőség a műkincsek ügyében. E bemutató tükrözi az eltűnt műkincsek gazdagságát és azt a szándékot is, mely szerint az ország nem mondott le arról, hogy ezek a tárgyak a magyarországi műkincsállományt gyarapítsák. Vissza