Szétforgácsolt erők

Előszó

Részlet:

I.
- Tehát ez Kiev!
Igy kiáltott föl egy fiatal ember, névszerint Schwarcz József, mikor az ősi városhoz érve, a kapu előtti szertartások felébresztették álmából és ő egészen váratlanul megpillantotta az utczákat és a nagyvárosias házakat. Szive megrezdült az örömtől, - még fiatal, életvidám ifju volt, aki hatalmas tüdejével teljes erőből szivta fel az üde levegőt és vidám mosolylyal ismételte:
- Tehát ez Kiev!
A zsidóbudka lomhán döczögött tova és megakadt minden kiálló kődarabban. Schwarcz nem akart tovább is a vászonernyő alatt görnyedezni; megparancsolta tehát a zsidónak, hogy a legközelebb eső fogadóba hajtson s ő maga gyalogosan ment a kocsi mellett. Temérdek nép tolongott mindenfelé. A boltok kirakatai csillogtak, az utczákon a kocsik minden fajtája robogott föl-alá, egymást kikerülgetve; kereskedők, tábornokok, katonák, koldusok, barátok gyorsan villantak el a jövevény szemei előtt. Vásári nap volt és a város felvette az ily sokadalmak megszokott képét. Semmi sem történt ott hiában: egy mozdulat, egy szó sem veszett kárba. A kereskedő üzletét, a hivatalnok hivatalát, a gonosztevő csalását üzte; mindenkinek volt valami kimondott czélja, mindenki mintegy kergette önmaga előtt az életet s a holnapra gondolt, valami után törekedett... és e tolongás és lökdösés, e zaj és lárma fölött gyujtó légkör emelkedett és a paloták fényes ablaktáblái csakugy verték vissza a nap sugarait, mint a legközönségesebb kunyhók ablakocskái. Vissza