Előszó
Egy ókori görög filozófus azt mondta, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba bemenni. Ez különösnek tűnhetik, főleg azoknak, akik nyári napokon gyakran fürödtek ugyanabban a patakban. De...
Tovább
Előszó
Egy ókori görög filozófus azt mondta, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba bemenni. Ez különösnek tűnhetik, főleg azoknak, akik nyári napokon gyakran fürödtek ugyanabban a patakban. De gondoljátok csak meg jól: a fürdés helyén a folyóvíz állandóan cserélődik és a fürdőző minden egyes alkalommal, amikor a folyóba megy, más-- más hullámokba merül. A folyóban a vízzel együtt egyik helyről a másikra kerül' a homok és az agyag, megváltozik a folyó medre és a partja.
Nemcsak a folyók partvonalai változnak: a hegyek, melyek örökre változatlannak látszanak, a valóságban állandóan porladnak.
Állandóan változik a növény és állatvilág. Változik az ember is minden mozdulatával, minden lélekzetvételnél.
Az örök mozgás, az állandó változások világában élve, az embernek harcolnia kell az őt körülvevő természet néhány jelenségével; védekeznie kell a szél, eső, hideg, hőség ellen.
Ebből a harcból a ember mindig győztesen kerül ki. A szél és a mozgó víz erői gépeket hoznak mozgásba, melyek sok millió ember munkáját végzik el.
Mindazt, ami a táplálkozáshoz, a ruházkodáshoz, a lakásépítéshez és más szükségletek kielégítéséhez szükséges, az ember az őt körülvevő természetből veszi. Manapság már nagyon ritkán használja „a természet ajándékait" természetes alakjukban. A legtöbb esetben az ember feldolgozza azokat. A feldolgozás állal olyan tárgyakat kapunk, melyek egyáltalán nem hasonlítanak azokhoz, amikből készültek: a sötétbarna vagy vörös kőből (ércből) szép fémkészítmények lesznek, a fából műselyem és robbanóanyagok, a burgonyából szesz, a szeszből pedig kaucsuk, és így tovább.
Vissza