Előszó
Az a nagy fejlődés, ami az utolsó fél évszázadban a tudomány valamennyi területén bekövetkezett, a szervetlen kémiát sem hagyta érintetlenül. Hosszú ideig azonban úgy látszott, hogy a periódusos...
Tovább
Előszó
Az a nagy fejlődés, ami az utolsó fél évszázadban a tudomány valamennyi területén bekövetkezett, a szervetlen kémiát sem hagyta érintetlenül. Hosszú ideig azonban úgy látszott, hogy a periódusos rendszer elemeinek felfedezésével, majd a Bohr-féle atommodell megalkotásával minden olyan alapvető kérdés tisztázódott, ami a szervetlen kémikust érdekelheti. Az volt az általános vélemény, hogy a mikrofizika újabb eredményeit a szervetlen kémiában csupán közvetett úton kell figyelembe venni.
A szerves vegyületek szerkezetvizsgálatában az 1930-as évektől kezdve egyre népszerűbbé vált a kvantummechanikai ismereteken alapuló kvantumkémiai szemlélet, aminek alkalmazása termékenyítőleg hatott a szerves kémiai kutatásban, s lehetővé tette a kémiai kötés természetének pontosabb megismerését, megközelítését.
A kvantumkémiai szemlélet a szervetlen kémiában lényegesen lassabban terjedt el. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy a szervetlen vegyületek jelentős részét ionosnak tekintették, és a közöttük kialakult kölcsönhatások magyarázatára elegendőnek tartották az elektrosztatikai alaptörvények figyelembevételét. A másik ok az volt, hogy a kvantumkémia gondolatmenetének alkalmazása a szervetlen vegyületek tárgyalására a szerves vegyületekénél bonyolultabbnak látszott.
Az 1940-es évektől kezdve azonban egyre több szervetlen kémikus igyekezett megismerni a kvantumkémia eredményeit, és hasznosítani azokat kutatómunkájában. Ennek következtében megindult e tudományág rohamos fejlődése, s a napjainkban megjelenő tudományos publikációk már kvantumkémiai ismeretekre épülnek. A kifejlesztett újabb anyagszerkezeti vizsgálati módszereket is a kvantumkémiai alaptörvényekből kiindulva fejlesztették ki, így azok ismerete nélkül ezek az eljárások meg sem érthetők.
Az itt vázolt fejlődés számos, a „klasszikus" kémia alapján meg sem oldható kérdésre adott a kísérleti eredményekkel összhangban álló vagy azóta beigazolódott magyarázatot. Ilyen volt pl. a nemesgázhéjak „lezárt"-ságának kérdése, mely a stabilis nemesgázvegyületek felfedezéséhez vezetett; a bór-hidridek szerkezetének magyarázata vagy az ún. hidrogénkötés természetéről alkotott vélemény. De az egyes eseteken túlmenően a kvantumkémiai gondolkodásmód átalakította egész szemléletünket a szervetlen vegyületek szerkezetére, a kémiai kötés lényegére vonatkozóan.
Vissza