Szerkezet és reakcióképesség

Előszó

Az 1977/78 tanév első félévében speciális előadást hirdettem az ELTE Természettudományi Karán. Ebben kívántam összefoglalni azokat a - mintegy 47 évre visszanyúló - kutatási eredményeimet, amelyek valamilyen módon kapcsolatban voltak az anyagok szerkezetével, és így a reakcióképességével is. Kutatásaim kezdetén ez a kapcsolat korántsem volt olyan hangsúlyozott, mint később. A kutatási célok között ez így ritkán szerepelt, de számomra is meglepő volt, amikor az előadás anyagát összeállítottam, hogy összes dolgozataimnak mintegy hetven-nyolcvan százaléka mégiscsak ebbe a központi témakörbe volt minden kényszer nélkül besorolható.
Kutatómunkámnak, akár az analitikai vagy elektrokémiai területen folyt, akár a gázreakciók kinetikájáról vagy az oldatok és a szilárd fázisok reakcióképességéről volt szó, másik jellemző vonása az, hogy a problémáknak csak az első fázisával foglalkoztam. Ezek elvi lehetőségeinek és megoldásainak tisztázása után a további folytatásban nem vettem részt. Ezek már munkatársaimnál találhatók. Természetes, hogy majd félévszázadnyi idő átalakítja a problémákat, változik a szemlélet és rendkívüli gyorsasággal fejlődik a kísérleti technika is. Mégis visszanyúltam az eredeti eredményekhez, mert ezzel a probléma, a gondolat történeti fejlődését is be kívántam mutatni, hangsúlyozva azt, hogy ami ma már magától értetődő, negyven évvel ezelőtt korántsem volt az.
Az előadásban csak annyira tértem ki néhányszor kinetikai elemzésekre, amennyiben az a reakcióképességet értelmezte. Mindig törekedtem a legegyszerűbb modellre, készülékre, diszkussziókban az elvi vonásokra, anélkül, hogy a lényeg az egyszerűsítésnek áldozatául esett volna. Az irodalmi hivatkozásokból kiderül, hogy mikor mit közöltem munkatársaimmal együtt. Vissza