Előszó
Szerkesztéstan c. kötet
A Stilisztikának im e második része az elsőnek (Magyar Irálytan, 1886) nyomdokain jár. A tanterv és az utasitások értelmében az olvasmányból indul ki, az elméleti részt rövidre fogja, elhagyván minden felesleg valót, mely nem az olvasmány eredménye, melynek az olvasmány nem igazolása. Az olvasmány végére illesztett vázlat a tanuló munkáját útba igazítani, nem pedig elvégezni kívánja, a részletezést, a teljessé tételt akár élő szóval, akár Írásban, magától a tanulótól várván. A hol a vázlat hiányzik, a szerkezet főrészeinek, a gondolatok egymásutánjának kitalálása, kimutatása kellő útbaigazítás után a tanuló feladata lesz.
A feltalálás és elrendezés mívelete java részben logikai mívelet. E míveletet nem elvontságában, hanem lefolyásában, mintegy munkája közben törekszik e könyvecske felmutatni, óvakodván egyrészt a rendszeres logika egész szakaszainak kétes hasznú átvételétől, másrészt a régi rétorikának a feltalálás tanában éles észszel, de sokszor csupán furfangosan, kiokoskodott fogásaitól.
Különben szóljon a könyv maga magáért s tegyen annyi hasznot, a mennyi jószándékkal készült.
Budapest, decz. 2. 1886. G.I.
Rethorika c. kötet
E könyv kidolgozásában a gymnásium VI-ik osztályának tananyagát tartottam szem előtt.
Azoknak, kik Magyar Irálytanomat és Szerkesztéstanomat ismerik s ezt a könyvet is figyelmökre méltatják, egy dologra nézve igazolással tartozom. Szándékosan történt, hogy ebben, az elméleti részek hasonló, csupán a lényegesre szorítkozó rövidsége mellett, az olvasmányt magában foglaló rész gazdagabb. Oka egyrészt azon kivánság, mely több felől, s mint hiszem, teljes joggal nyivánúlt, hogy a tanuló ne legyen kénytelen külön olvasókönyvet venni, másrészt azon meggyőződésem, hogy kivált a történelmi előadás módját és műszerkezetét (compositióját) csak nagyobb, összefüggő szakaszok olvastatása alapján lehet megmagyarázni. Ismeretes dolog, s a tanter és az utasítások erősen meghagyják, hogy az olvasmánynak kell az alapot képeznie, melyre az elmélet ráépül; a kettőnek ilyatén viszonya minden e fajta könyvnek igazi próbája.
Az olvasmányokat bevezető és kisérő jegyzetekkel nem szóbeli magyarázatnak elébe vágni, hanem az otthoni olvastatást lehetővé tenni volt szándékom. Aztán rá akartam mutatni, hogy az olvasmányoknak milyen módon való feldolgoztatása után és alapján tartom elegendőnek a lehet rövidre fogott elméletet.Vajha sikerült volna nem csupán az iskolai könyvek számát egygyel szaporítanom, hanem, legalább egyben-másban, szolgálatot is tennem annak az ügynek, mely figyelmünk, erőnk legjavát teljes joggal igényli, - a középiskolai oktatás ügyének.
Budapest, január 20. 1888
G. I.
Vissza