Szerető lányod: Évike

Előszó

Ez a kis írás egy rövid történet. Egyszerű szavakkal, mondatokkal egy végtelenül bonyolult és magasztos eseménytől. Egy tanítás tiszta és őszinte szeretetről, egy igaz történet, valós szereplőivel. Édesanyám halálának, elmenetelének leírása saját szavaimmal, érzéseimmel. Alig 24 óra eseményei, és egy élet beteljesedésének szépségei.
Szeretnék szólni mindenkihez. Szeretném, ha Édesanyám története mindenkit megajándékozna valamivel, amivel több lesz, mint eddig volt. Ha mindannyian egy kicsit odafigyelnénk a világra, a körülöttünk zajló eseményekre, és legfőképpen saját magunkra.
Ha megtanulnánk, az életünkben részt venni, hasznosan élni és elfogadni mindent, ami velünk történik. Meglátni a negatív dolgokban a jó lehetőségét, még akkor is, ha úgy érezzük a világ minden gondja, fájdalma minket sújt.
Örülnék, ha Édesanyám életfelfogás, példamutató magatartása segíthetne másoknak is, akik hasonló helyzetben vannak. Továbbá, a hozzátartozóknak is erőt és kitartást adhatna ez a néhány oldal.
Biztos vagyok benne, hogy halálunk után van valami, amit még nem tudunk értelmezni, hogy megyünk valahova ezután, hogy folytatódik valami, amiről most még nem tudhatunk semmit. Mondhatja az elme, hogy a veszteség miatt "gyártottam" magamnak egy szép történetet... Lehet...
Úgy gondolom, ha csak mese, akkor is szép, életem legszebb meséje...! Vissza