Előszó
Részlet:
- Készen vagyok a kipakkolással, kisasszony, kérem...
- Köszönöm, Erna. A hosszú ruháimat hová tette?
- A folyosóra, kisasszony, a beépített szekrénybe. Az nagyon magas, ott nem...
Tovább
Előszó
Részlet:
- Készen vagyok a kipakkolással, kisasszony, kérem...
- Köszönöm, Erna. A hosszú ruháimat hová tette?
- A folyosóra, kisasszony, a beépített szekrénybe. Az nagyon magas, ott nem gyűrődik meg a ruhák alja.
- Jó. Köszönöm. Akkor most már nem kell semmi. Itt elvacakolok még az apróságokkal egyedül. A kék firenzei tányérom hol van?
A szobalány lecsüggeszti a fejét bűnbánóan:
- Tegnap, hogy jött a sürgöny és nekifogtunk a nagytakarításnak...
- Na, jó, jó...
Etti most olyan jókedvű, hogy egy percig se gyászolja a kedves, régi emléket. Hiszen annyi új van! Kicsapja a vörös krokodilbőrönd tetejét és hosszú, domboskörmű ujjait a kisebb-nagyobb csomagok közé meríti.
- Kisasszony, kérem...
- Mi az, Erna, még itt van?
- Kisasszony, kérem, azt a fehér bársony estélyi ruhát most tetszett kapni?
- Most, igen. Christa néni vette nekem, Cannesban.
- És... és azt a halványzöld csipkét is?
- Igen.
Ja, Erna társalogni akar!...
Vissza