Szeretettel vár Szeged

Előszó

"Az égbe törnek tornyaid kevélyen
S a szőke magyar vízben rengenek
A palotáid és a magyar éjben
Virrasztó lángod nagy-messze remeg.

Dugonics András nézi, hogyan épül,
Magasba hogy tör házad, szellemed,
Hogy szebb lettél, mint volták, nagy Szeged!"

(Juhász Gyula: Szonett Szegedhez)


Kedves Látogatónk!

Nehéz helyzetben lennénk, ha Juhász Gyulával, nagy költőnkkel kívánnánk versenyre kelni, amikor megfogalmazzuk, miért szeretjük szép városunkat. De való igaz: aki csak egyszer sétált az alkonyi Tisza-parton, tavasszal a Széchenyi téri platánok alatt, a Dóm tér kőkockáin, Közép-Európa legszebb zsinagógája kertjében vagy a Kárász utca színes, fiatalos forgatagában, megérezhette Szeged különleges hangulatát. Azt a hangulatot, mely egyszerre a természet ajándéka, a történelem öröksége, a „szögedi nép" sokszínűsége és a jelen fiatalos dinamizmusa. Szegedet ritkán hordta a tenyerén a sors, sem az elemek, sem a történelem viharai nem kímélték - ám az itt élők ereje, állhatatossága mindig segített nemcsak talpra állni, de újjáteremteni is, ez a város sokszor lett „szebb, mint volt". Ma a Dél-Alföld gazdasági, kulturális, tudományos és idegenforgalmi központja, kereskedelmi centrum a hármashatár tövében, egyetemváros, a fiatalok városa. És a fesztiváloké, ahol az ország legszebb egységes, eklektikus belvárosában örömmel adnak randevút egymásnak a múzsák, ahol tavasztól őszig minden egyetlen nagy, mediterrán kulturális, művészeti, gasztronómiai kavalkád. Ahol várnak - és ahová visszavárnak - mindenkit a vendégszerető szegediek, s ahol könnyen megigéznek a boszorkányos tekintetű, szépséges szögedi menyecskék... Vissza