Előszó
Tisztelt Olvasó, a szerző szükségesnek véli közreadni, mi késztette e könyv megírására. A múltban többen is írtak Kupuszináról idegenek és kupuszinai származásúak, különböző foglalkozásúak, több szempontú megközelítésből, de mindegyiknél kimaradt pl. az 183l-es kolerajárvány elemzése. Mikó Pál 1930-ban megjelent könyvében említi ugyan a kolerajárványt, de pontatlanul adta meg az elhaltak számát és a járvány végső időpontját. Az 1848-as magyar szabadságharccal kapcsolatos kupuszinai történésekről senki sem írt, de ugyanez mondható az első és második világháború Kupuszinára vonatkozó eseményeiről is.
Beljanski, Milenko 1974-ben megjelentetett könyvében írta, hogy 1936-ban utat építettek a falutól az apatini országútig. Azonban 1936-ban nem épült semmilyen út, ha történetesen az említett út a röptérhez vezető bekötő út, ám ez az út 25 évvel korában készült, mert az 1910-es és az 1915-ös katonai térképen is fel van tüntetve, mint létező kövesút. Ha nem erről az útról írt, hanem az Apatinba vezető útra gondolt, az sem 1936-ban épült. Más pontatlanságra is felfigyelt a szerző Beljanski könyvében. Figyelmes olvasással bárki észreveheti, hogy Beljanskinál a Balatoni kaszálók nem a Balatoni-tó körül vannak, mert ő a Balaton-tavat az Angyalosok-völgyébe helyezi. A Rúnyát a falut a Kültelektől elválasztó völgybe helyezi, holott az 1915-ös katonai térképen szépen látszik, hogy ez a mocsár Kishát és Rúnya között van feltüntetve. Továbbá Kupuszináról írt, de a monostori Remancija határrészről tesz említést, a kupuszinai Remanciókat mellőzi, lehetséges, hogy ez a nem kellő helyismeretből eredt.
Silling István 2007-ben megjelent könyvében, a Kupuszinai nyelvjárás és szótárában, amely ugyan nagyszerű összefoglaló mű, de a földrajzi nevek nem mindegyike van a faluhoz tartozó kataszteri területen (Cseresznyefa-dűlő, Rókadomb, Fridrik-zátony stb.). Bár Sillingnek igaza van, mert ezeket a földrajzi neveket a kupuszinaiak adták mindamellett, hogy nem a falu határában találhatók.
Mikó Pál földműves és Kanyó Lajos a falu volt plébánosa főleg egyházi vonatkozású dolgokról írtak. Itt kell megemlíteni Dudás Antalt is, aki Szülőföldem századai című könyvében 1992-ben írta: „Mint látható, a mai kupuszinaiak ősei több nép fiai voltak. Minden bizonnyal ez is hozzájárult ahhoz, hogy ma is életképesek." Ma, 18 évvel később, ha látná a pusztuló falut, nem hiszem, hogy e véleményét fenntartaná.
A felsorolt szerzők közül senki sem írt a földművelés alakulásáról, a termékszerkezet folyamatos változásáról, a felszíni vizek lecsapolásáról és a legfájóbb pontról, a munkahelyeknek a hatalom részéről történő tudatos megszüntetéséről a faluban. A falu kizsigerelése Apatin részéről állandó folyamat.
A szerző könyvében csak a Kupuszina kataszteri község határához tartozó terület földrajzi megnevezéseit adja, azok leírását és a területen folyó földművelésről szól bővebben. Ajánlom könyvem minden szülőföldjét szerető egyénnek, helyben lakónak és a faluból idegenbe távozottnak is.
Köszönettel tartozom az adatközlőknek, akik közléseikkel hozzájárultak e könyv létrejöttéhez. Önzetlen szakmai segítségéért hálás köszönet Prof. Dr. Silling István, nyelvész, néprajzkutató, egyetemi rendes tanárnak, aki mindig elérhető volt számomra. Végül köszönöm Bálint Irén magyar szakos tanárnak e könyv lektorálását. Köszönetet mondok a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárnak, annak igazgatójának és levéltárosának, Csongrádi Gabriellának a szíves segítségnyújtásért. Hálával tartozom Fridrik Gábornak és Janovics Annának az általam kért objektumok fényképezéséért. Hálás köszönet Péter Istvánnak, a kupuszinai helyi közösség elnökének, hogy engedélyezte a falu 2007-es légi felvételének illusztrációként való felhasználását.
Vissza