Szeretetláng

Előszó

Az emberiség Istentől való elfordulása napjainkban olyan méreteket öltött, mint még soha történelme folyamán. A bűn és gonoszság e labirintjából már nem talál kiutat. Ennek ellenére a mennyei Atya nem hagyja magára örök vesztébe rohanó gyermekeit, akiket saját képére teremtett és akikért isteni Fia életét adta. - Most azonban nem prófétát küld a megmentésünkre, mint azt hajdanában tette, hanem egyszülött Fia Szeplőtelen Édesanyját, hogy anyai intelme felrázzon és Istennel való kibékülésre vezessen bennünket.
Mindannyiunknak feltűnik, hogy soha annyi kísérletet nem tett a jó Isten Urunk Édesanyja által a mi megmentésünkre, mint napjainkban. Alig van ország, ahol ne hallatta volna édesanyai intő szavát. - A kis Magyarországnak jutott osztályrészül a meg nem érdemelt kitüntető kegyelem, hogy megismertette velünk Szeplőtelen anyai Szívének Szeretetlángját, felkínálja nekünk kegyelmi kiáradását, hogy ezzel az „új eszköz"-zel ismét Isten és az emberek iránti szeretetre gyullassza a kihűlt szíveket és így a világot a kárhozattól megmentse.
Egy hatgyermekes édesanya által sokszor sírva és könyörögve kéri a Szűzanya az egész világot, hogy fogadja el e gyógyírt lelki sebeire, amelyet isteni Fia öt Szent Sebének érdeméért esdett ki számunkra a mennyei Atyától.
A kiválasztott léleknek e könyvben közzétett naplója ezt a nagy horderejű üzenetet tartalmazza, mellyel a Szűzanya olyan kegyelmi áradatot indított el, amilyen — saját szavai szerint — eddig még nem volt soha.
Az illetékes Püspök atya felterjesztette a Szűzanya kérését a Szent Kongregáció elé a Vatikánba. Addig is, amíg végső döntése megtörténik, szabad az Üzenetnek hitelt adnunk és a Szent Szűz kérését szóban és írásban terjesztenünk.
A magánkinyilatkoztatások és azok jelentősége. — Mint minden magánkinyilatkoztatás — úgy ez is —, az isteni Szeretet és Irgalom üzenete, felszólítás imára, bűnbánatra, engesztelésre, amelyre egyébként a Szent- írás is felszólít bennünket. - Itt most önkénytelenül felvetődik a kérdés és a sokszor hangzotatott érvelés: Szükségesek-e a magánszemélyeknek adott kinyilatkoztatások, amikor a jó Isten már összefoglalta hitünk tanítását a Jézus Krisztustól kapott isteni kinyilatkoztatásban, mely az utolsó apostol halálával lezárult? - Találóan felel erre Graber Rudolf püspök atya (Regensburg) egyik beszédében:
„Igazuk van! Krisztussal és az apostolokkal lezárult az Egyháznak adott kinyilatkoztatás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Istennek nem szabad hozzánk szólnia későbbi időben és más módon is. Márpedig ha Isten szól hozzánk, az mindig valami nagy és szent dolog, akár egy ószövetségi próféta által történik az, akár egy analfabéta falusi gyermek által " (1965. júl. 13.) Vissza