Előszó
Az ember életében ritkán adódik alkalom arra, hogy gyűjtőmunkája részeként irodalmi társaságot alapíthasson. Még ritkább az az ünnep, hogy a Magyar Millennium évében, a névadó Fekete István születésének 100., halálának 30. évfordulóján adhasson számot a Társaság tagjainak, és mindazoknak, akiket illet, annak a szándéknak a teljesüléséről, amelynek érdekében 1987 kora nyarán tízen összeálltunk, hogy alapító tagként bejegyeztessük magunkat a Művelődésügyi Minisztériumban a Fekete István Irodalmi Társaság megalapítására.
A nevek kötetben már megjelentek, de engedjék meg, hogy ennek a tíz személynek a nevét, szóban most először, megismertessem azokkal, akik itt vannak, s azokkal is, akiknek figyelmét nem ennek a tíz személynek a neve ragadta meg, hisz végül is, ismeretlenek maradtak a nagy nyilvánosság előtt: Dr. Ádám István, a város tanácselnöke 1984-ig, Böröcz Ferenc, tanár, a város tanácselnök-helyettese 1990-ig, Gáspár János, tanár, művelődési főmunkatárs, Gergó Zsuzsanna, tanár, a veszprémi egyetem docense, Giay Frigyes tanár, művelődési osztályvezető, Horváthy György tanár, újságíró, Patka László költő, a Veszprémi Petőfi Színház dramaturgja, Schvarz Béla, közgazdász, a város tanácselnöke 1990-ig, Szentmihályi Szabó Péter, író, aki az ELTE óraadó tanára volt, Zöld Ferenc, a Magyar Könyvkiadók Egyesületének elnöke. A közben bekövetkezett pályamódosulásokat nem ismertetem: ez már történelem. S a Társaság tiszteletbeli elnöke lett, az első elnökségi ülésünkön, Véber Károly javaslatára, Fekete István író özvegye, Pillér Edith. És mindörökre távozott körünkből Edith asszony, dr. Ádám István, Véber Károly, alig néhány héttel két évvel ezelőtti közgyűlésünk után, ahol alelnökként kezdte meg tevékenységét és Giay Frigyes, aki a város kulturális életéért kifejtett tevékenységéért a város díszpolgára lett.
Vissza