Szeret, nem szeret...

Fülszöveg

Kilenc nő, kilenc sors, kilenc történet. Tárgyuk a szerelem, a szenvedély, a siker, a kudarc, a reménység, a bűntudat és a halál. Az egyik nő férjhez megy, a másik a rákkal küzd, a harmadik elárulja a nagynénjét, a negyedik eltemeti a férjét, az ötödik rátalál egy régi barátra, a hatodik meglátogatja az unokahúgát, a hetedik hagyja, hogy elcsábítsák, a nyolcadik elutazik a féltestvéréhez, a kilencedik idősek otthonába kerül.
Mindegyik történet az emberek közötti hamis hangokat tárja fel, az érzelmi bonyodalmakat, a furcsa, nemegyszer komikus vágyakat és kitörési kísérleteket.
A látszólag hétköznapi, ártalmatlan történetek egy életre rabul ejtik az olvasót, de ennél szebb rabságot senki sem kívánhatna magának.

Alice Munro Katherine Mansfieldhez mérhető novellista. AZ olvasó már néhány sor után egy lebilincselő és nyugtalanító, drámai helyzet kellős közepében találja magát, ahol minden mintha egy elkerülhetetlen tragédia felé haladna, hogy aztán várakozásainkat meghazudtolva valamilyen egyszerre szomorkás és felemelő feloldáshoz jusson el. Rengeteget tud az emberekről, ironikus és megbocsátó, stílusa áttetsző, a szerző szinte eltűnik mögötte. Nagyszerű olvasmány.
Rakovszky Zsuzsa

Réges-régen, Virginia Woolf George Eliotról azt írta: azon kevés írók egyike, akik "felnőttekhez szólnak". Itt és most, ugyanezt mondhatjuk Alice Munro művészetéről is.
The New York Times

Alice Munro mindig úgy tud beszélni sorsokról, életutakról, tudatos döntésekről és váratlan fordulatokról, hogy egyúttal érzékenyen analitikus, árnyalt és többrétegű stílusának "balzsamcseppjével" enyhíti elbeszéléseinek alaptónusát, a csendes szomorúságot.
Bazsányi Sándor, Élet és Irodalom Vissza