Szerencsés Péter I-II.

Előszó

Zöld halmok közt, elbozótosodott fjord tövében rejtőzik egy keleti jüt városka; utolsó háborúnk előtt és után itt élt évekig egy pap, Johannes Sidenius. Jámbor és szigorú ember volt. Viselkedésében és egész életmódjában élesen különbözött a város többi lakójától, akik épp ezért kellemetlen idegennek tekintették; különcségein olykor vállukat vonták, olykor meg bosszankodtak. Amikor - szálasan és komolyan - végigment a város zegzugos uccáin, hoszszúszárnyú, szürke daróckabátja és nagy, sötétkék pápaszeme, valamint hatalmas pamuternyője után, amelyet minden egyes lépésnél keményen nekidöfött a kövezetnek, az emberek akaratlanul is megfordultak; akik pedig ablakaik kémlőlyukai mögül leskelődtek, elmosolyodtak vagy fintorogtak rajta. A hetvenkedők, a vén parasztszatócsok és a lócsiszárok sose köszöntötték, még akkor sem, amidőn talárban volt. Bár maguk facipőben, mocskos bőrkabátban s pipájukat szortyogtatva is megmutatkoztak, benne városuk szégyenét látták, aki úgy öltözködött, mint egy falusi egyházfi s még a falatot is közismert nehézségekkel szerezte meg magának és rengeteg porontyának. Valaha egész másféle emberek lelkészkedtek itt, - feketeruhás és fehér nyakkendős urak, akik már nevük révén is fényt árasztottak a városra és egyházára s akik később préposti és püspöki rangig jutottak, mégse büszkélkedtek jámborságukkal, nem zárkóztak el a város világi dolgaitól, sőt még a polgárság társadalmi szórakozásaiból is részt kértek. Vissza