"Szerencse fel, szerencse le"...

Előszó

A 19. század második fele igen sok izgalmat és nagy változásokat hozott a nógrádi tájon. A falvak népe 1868-ra lassan megélte a túlélte az 1848-as jobbágyfelszabadítást követő tagosításokat. Az 1850-es években a vidék több földesura tette próbára szerencséjét, amikor szénkutatási engedélyekért folyamodtak a hatósághoz. Később jöttek rá, hogy az engedély pénzre való váltásához a szerencsén kívül tőke is kell. A külföldi tőke jelenlétéről az 1870-es években vannak nyomok, amikor a sok kis bányavállalkozás mellett, két nagyobb vállalat, az ÉKI és a SKB Rt. keretében megindul a bányászkodás a Homokterenyéhez tartozó Mizserfapusztán is.
Nógrád megye délkeleti részén Homokterenye, Mátraszele, Kazár és Nemti határosa az a puszta, majd bányatelep, amelynek neve először 1331-ben tűnik fel possessio Myserfakazara(!) alakban, mint Nemti határosa, s Kazárral azonosította. Részlet az oklevélből. "1331-ben Nemti Péter comes (nemes) és fiai tiltakoznak, hogy örökös nélkül elhalt rokonuk Crispin fia Miklós nemti és kalapati földrészét a Királytól Rimai Miklós mester (lévai és kolozsvári várnagy) megkapta és elfoglalta. Ugyanők egy hónap múlva kiegyeztek, hogy néhai Tyburc fia Benche comes nemti földjét, valamint Crispin fia Miklós nemti földjének Megyeföld nevű részét a nemti nemesek kapják Mizserfa _ Kazárig az alábbi vonalon: Nepthy, Megefeld(e), Derzskutha, Berch Myserfa Kazára. Györffy professzor, hozzátéve, "ma község és mellette puszta Salgótarjántól Dk-re. Lipszky munkájában" Mizserfa puszta-t Mátraszele határába helyezte el, míg Csánky az 1401-beni okleveles előfordulást - Mizserfa - Mizserfabánya néven azonosítva Kisterenye illetve Kazár határába helyezte. Vissza