Szerelmes éveink

Fülszöveg

"...Lord, lehet önnel komolyan beszélni, kérdeztem Sacát. Valóban hűvös volt az erkélyen, de nyugalom, csönd s jó levegő. Fölöttünk csak pislákolt egy tizenötös égő, lelógva a sakktábla fölé, villanyzsinóron, de azokban az időkben mi még sötétben is láttunk... Lord, nem lehet. Mert ha ön komolyan akar beszélni, akkor ön mindig olyan nevetséges, s nekem megfájdul a hasam a röhögéstől. De azért csak mondja, ne zavartassa magát... Végleg elhatároztam, hogy feleségül veszem Gabit... Ön megbolondult? Mért bolondultam volna meg? Mert leütöm az ön bástyáját, mint légycsapó a legyet!... Csapó, csapó, ön bolond, de nem azért, mert ön egy légycsapó, hanem azért, mert megnősül. S főként azért, mert belelép a bástyám vonalába... Piesz tusssé! Tusssé!... Tehát? Mikor lesz az esküvő? Matt. Hátradőlt a székén, gunyorosan kancsal tekintettel pislogott rám. Remélem, a Bazilikában tartják. Ha addig le nem bontatja Révai. Lord, lássa be, csak a Bazilikában lehet manapság esküdni. Már csak dacból is... Ne fecsegjen összevissza. Ahhoz mit szól, hogy megesküszök. Hallani akarom a véleményét. A véleményem? Csakis a Bazilikában. Az olyan föltűnő, hogy az ávósok és a Tanulmányi Osztály el sem meri képzelni, hogy ön azért van ott, hogy megesküdjön az örök hűtlenségre és félretoszásra. Ebből nem lehet semmi politikai hátránya. De ha csak úgy sutyiban polgári esküvőt tart, az gyanús, lord, az nagyon gyanús, nyomozni kezdenek maga után, és akkor fuccs." Vissza