Előszó
Ezek a levelek, amelyek ebbe a kötetbe össze vannak gyüjtve, valóban megérdemlik, hogy bizalmas leveleknek nevezzék. Amikor Alexandra Feodorovna, Oroszország utolsó cárnéja leírta e sorokat, nem...
Tovább
Előszó
Ezek a levelek, amelyek ebbe a kötetbe össze vannak gyüjtve, valóban megérdemlik, hogy bizalmas leveleknek nevezzék. Amikor Alexandra Feodorovna, Oroszország utolsó cárnéja leírta e sorokat, nem gondolt arra, hogy férjén kívül más földi halandó elé is kerülhetnek. S éppen így II. Miklós cár sem sejtette, amikor válaszolt felesége leveleire, hogy majd egyszer a világ szeme rátapadhat ezekre a bizalmas közlésekre. Mind a ketten szentül hitték, hogy levelezésük tartalma örök titok marad. Mint ahogy örök titok marad az a mámoros dadogás, amelyet szerelmi éjszakákon egymás fülébe suttogtak. És bizonyára örök titok is marad, ha a forradalom vörös madara hirtelen rá nem ereszkedik oroszországra s fenekestül fel nem forgat ott mindent.
A cári családnak menekülnie kellett. Kerenszkij, a forradalmi kormány miniszterelnöke, úgyszólván csak az utolsó pillanatban közölhette a cári párral, hogy készülődjék. Mit vigyenek magukkal? Elsősorban az ékszereket, gyémántokat és brilliánsokat kapkodták össze. Ki tudja, mit hoz a jövő? A drágaságokat a cári pár felnőtt leányai a fűzőjük és ingük közé rakták. Amikor Jekaterinsburgban a helyi szovjet parancsára az egész cári családot kivégezték, a kivégzést végrehajtó katonák dermedten látták, hogy a hercegnők nem esnek össze. Hiába lőnek rájuk, csak jajveszékelnek, de nem halnak meg. Már-már csodára gondoltak, amikor az egyik katona a szuronyával megoldotta a titkot. A nagyhercegnőket a sok gyémánt védte meg a golyóktól.
Ezeket az ékszereket vitte tehát magával a cári család. A leveleket, feljegyzéseket, naplókat, ha még oly bizalmasak is voltak, otthagyták a cári palotában. Rendes körülmények között talán a fejével játszott volna a vakmerő, aki egy pillantást merészel vetni ezekbe a titkokba. Akkor, a menekülés pillanatában értékteleneknek látszottak. Nem törődött velük sem a cárné, sem a cár, hiszen életük forgott kockán. Egy brilliánsgyűrűnek, amelyet rejtett helyre még be lehetett valahogy gyömöszölni, sokkal nagyobb értéke volt. Olyan sebbel-lobbal távoztak, hogy amikor a cárné fellépett a vonatra, négykézlábra esett. Vagy húsz ember látta a négykézlábon küszködő felséges asszonyt, a minden oroszok cárnéját; az egyik lábán lecsúszott a harisnya a fején félrebillent a kalap. Nem volt felséges jelenet. A vonat elment, vitte a szerencsétleneket a sorsuk felé.
Vissza