Előszó
Azt kérdezték tőlem, hogyan történt, hogy angol létemre magyar tárgyú regényt írtam, melynek telivér magyar ember a hőse?
Igen... hogyan is történt? Legelőször Rubidó-Zichy Iván báró, londoni...
Tovább
Előszó
Azt kérdezték tőlem, hogyan történt, hogy angol létemre magyar tárgyú regényt írtam, melynek telivér magyar ember a hőse?
Igen... hogyan is történt? Legelőször Rubidó-Zichy Iván báró, londoni magyar követ és felesége hívtak, jöjjek el hozzájuk, magyarországi birtokukra.
Mult szeptemberben pedig Bethlen István gróf és Felesége hívtak meg, elragadó szívességgel, falusi otthonukba. Őszinte örömmel fogadtam el meghívásukat. Sohasem voltam még Magyarországon, pedig már régtől fogva vágytam ide eljönni. Mindabból, amit hallottam, az volt a benyomásom, hogy ez az ország a lovagiasságnak és romantikának utolsó mentsvára.
És nem csalódtam ebben a hitemben.
Könyvemben az olvasó megtalálja annak a hat gyönyörű hétnek minden impresszióját és emlékét, melyet Budapesten és a magyar vidéki házakban töltöttem. Az összes szereplőket valóságos, élő emberekről mintáztam, a vidéki kastélyok és városi otthonok valóban megvannak és meggyőződésem, hogy a magyarok közül sokan rögtön rájuk is fognak ismerni.
Október végén tértem vissza Angliába és már november másodikán belekezdtem könyvem írásába. Az én esetemben a könyv «megírását» nem szabad úgy elképzelni, hogy leülök az asztal mellé, tollamat tintába mártom és írok! Nem! Behúzódom egy pamlag sarkába, sok párna közé és egyszerre csak blokk meg ceruza után nyúlok. Minden továbbit elvégez a fantáziám.
Vissza